Az idő és az örökkévalóság ura – 2005. június 7.
Hazai – 2005. június 7., kedd | 0:05
Az év végi hálaadás alkalmával így nevezzük Istent: az idő és az örökkévalóság ura. Ma úgy tűnik, hogy az ember egyre jobban át akarja venni ezt a szerepet Istentől. Azzal, hogy modern szóval élve aktív életet élünk, beosztjuk minden percünket, és tudatosan ki akarjuk használni időnket, annál jobban szeretnénk az örökkévalóságot is uralni. Azt hisszük, hogyha az időt uraljuk, urai leszünk az örökkévalóságnak is.
Felgyorsult világban élünk, mondjuk sokszor. Ez nem igaz, a világ nem magától gyorsul fel, hanem a bűn miatt kapkodó ember pörget fel mindent, és várható, hogy ezután még inkább így lesz. Úgy látszik, ma egyedül a természeti katasztrófák térítenek észre egy kissé bennünket, mert akkor valamelyest szolidárisak leszünk egymáshoz.
Akaratlanul is megmutatjuk, hogy Istenre hangolt lények vagyunk. Azért gyorsítjuk a világot, mert nem vagyunk elégedettek a jelenlegi állapottal, és a bűnnel is viaskodunk, azokkal a gonoszlelkekkel, akiknek érdeke, hogy a teremtett világ, együtt az emberrel, vesszen bele önmagába, és legyen elég önmagának.
Jól használjuk fel időnket, de néha feledkezzünk bele az örökkévaló Istenbe!
Sánta János
