Az idő felhasználása – 2005. november 25.

Hazai – 2005. november 25., péntek | 0:07

Korunk embere egyre több időt akar birtokolni, de ha megkapja, nem tud vele mit kezdeni. Egyformán jelen van a kapkodás és az unalom. Egyszerre vagyunk túlhajtottak és vontatottak, türelmetlenek és nehézkesek. Jó példa erre a közlekedés is.

Aki állandóan másokat veszélyeztetve vezeti az autót, vajon mit kezd pl. a 100 km-en kapott néhány perces előnnyel?

Az időt akkor használjuk fel a legjobban, ha nem figyelünk rá. Nem jó, ha örökké az órát kell nézni, mert annyira feszített az életünk, de az sem jó, ha unatkozunk, és elütni kell az időt. Mindkettő idegőrlő, és emberellenes.

Minél jobban elszakadunk a természettől, annál inkább a rohanó vagy az unatkozó munkák lesznek a slágerszakmák. Egyik véglet a menedzser, a másik véglet a biztonsági őr. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs szükség menedzserekre és biztonsági őrökre, tegye mindenki a dolgát a másik iránti felelősséggel, csak vegyük észre, hogy e kétféle munkakör jelenléte jól mutatja a lélekben kettészakadt ember lelkiállapotát.

Rohanás és unalom egyaránt megkísért bennünket. Félünk az időtől, s ezáltal Istentől félünk, aki az idő ura. Õ bocsátotta rendelkezésünkre az időt. Nem a miénk, csak használatra kaptuk. Az idő egyszer meg fog szűnni, de mi örökké élünk. Nem az idő, hanem az örökkévalóság az igazi hazánk, csak hogy erre alkalmasak legyünk, ezt időbe zártan kell bizonyítanunk.

Sánta János