Az idősek gondozását mindig viseljék szívükön a hívek

Vatikán: Január 27-én pénteken a Vatikánban ismertették II. János Pál pápa nagyböjti üzenetét, amelyben a szentatya az idősek jogainak tiszteletben tartását és megbecsülését szorgalmazta, egyúttal hangsúlyozta, hogy az életet minden szakaszában védelmezni kell. A pápa szorgalmazta a különböző nemzedékek közötti, egymást gazdagító párbeszédet, és arra is figyelmeztet, hogy a nagyböjt a megtérésre és a szolidaritásra szólít fel.

A hosszú élet Isten különleges ajándéka

A pápa hangsúlyozta: nagyböjt minden évben megfelelő alkalom arra, hogy még buzgóbban imádkozzunk és vezekeljünk, megnyitva szívünket az isteni akarat engedelmes befogadásának. Ez az időszak megjelöl számunkra egy lelki útvonalat, amely felkészít arra, hogy újból átéljük Krisztus halálának és feltámadásának nagy misztériumát, főleg Isten szavának még buzgóbb hallgatásával, az önmegtagadás nagylelkű gyakorlásával, amely révén még inkább segítségére lehetünk szükséget szenvedő testvéreinknek.

„Idén egy olyan témát szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, Kedves Testvéreim, amely nagyon időszerű és amelyet jól kifejeznek a Második Törvénykönyv következő sorai: ’Az Úr jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását.’ Mózes ezekkel a szavakkal szólítja fel népét, hogy kössön szövetséget Jahvéval Moáb földjén, ’hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá.’ Az ehhez az isteni szövetséghez való hűség Izrael számára a jövő biztosítéka: Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja”.

Az érett kor, a bibliai felfogás szerint a Mindenható áldó jóakaratának jele. A hosszú élet tehát különleges isteni ajándéknak tűnik” – írja üzenetében a pápa, arra buzdítva a híveket, hogy gondolkodjanak el a nagyböjti időszakban erről a témáról, mélyítsék el annak tudatát, milyen szerepet kell betölteniük az időseknek a társadalomban és az egyházban, továbbá, hogyan készüljenek fel lélekben az időseket mindig megillető szeretetteljes elfogadásra.

A mai társadalomban, hála a tudománynak és különösen az orvostudománynak, az emberi élet meghosszabbodásának és így az idősek száma megnövekedésének lehetünk tanúi. Ezért tehát szükség van arra, hogy sajátos figyelmet szenteljünk az idősekre, segítsük őket, hogy maradéktalanul megélhessék adottságaikat, azokat az egész közösség szolgálatába állítva. Az idősek gondozását, különösen, amikor nehézségekkel küzdenek, viseljék mindig szívükön a hívek, főleg a nyugati társadalmak egyházi közösségeiben, ahol fokozottabban jelen van ez a probléma.

Az életet kezdetétől fogva természetes alkonyáig védeni kell

Az ember élete olyan értékes ajándék, amelyet minden szakaszában szeretni és védeni kell: a „Ne ölj!” parancsolat azt írja elő, hogy mindig tartsuk tiszteletben és óvjuk az életet, kezdetétől fogva egészen természetes alkonyáig. Olyan parancsról van szó, amely érvényes betegségek esetén, és akkor is, amikor az életerő megfogyatkozása korlátozza az embert önállóságában. Az öregedés, amit ha a vele járó elkerülhetetlen életfeltételekkel együtt a hit fényében, kiegyensúlyozottan fogadunk el, akkor értékes alkalom lehet arra, hogy jobban megértsük a Kereszt misztériumát, amely teljes értéket ad az emberi létnek.

Az idős embereknek szükségük van arra, hogy megértsék és segítsék őket – figyelmeztet a Szentatya, majd elismerését fejezi ki mindazoknak, akik ezeknek az igényeknek a kielégítésén fáradoznak. Bárcsak mások is vállalkoznának rá, hogy a nagyböjti időszakot felhasználva szintén hasznossá tennék magukat ezen a téren. Ez lehetővé tenné annyi idős ember számára, hogy ne érezze tehernek magát a közösség, olykor saját családja számára, ne éljen magányban, kitéve a bezártság és a csüggedés kísértésének.

Az idősek bölcsessége és tapasztalata megvilágíthatja a haladás útját

Növelni kell a köztudatban, hogy az idősek minden esetben erőforrást jelentenek, amelyet érvényre kell juttatni. Ezért meg kell sokszorozni az anyagi támogatást és a jogi kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik az idősek számára, hogy ne zárják ki őket a társadalmi életből. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az utóbbi évtizedekben a társadalom nagyobb figyelmet fordít igényeikre, az orvostudomány olyan gyógymódokat fejlesztett ki, amelyek különösen jó hatást gyakorolnak az elfekvő betegekre.

Mivel ebben az életszakaszban az emberek több szabadidővel rendelkeznek, ez alkalmat ad az időseknek arra, hogy szembenézzenek azokkal az alapvető kérdésekkel, amelyeket előzőleg elhanyagoltak, más, sürgető, de mindenképpen elsőbbséget élvező érdekek miatt. A végcél közeledésének tudata arra készteti az idős embereket, hogy a lényegesre összpontosítsanak, fontosságot tulajdonítva annak, amit az idő vasfoga nem pusztít el.

Az idősek éppen ezért fontos szerepet tölthetnek be a társadalomban. Ha igaz az, hogy az ember elődei szellemi hagyatékából él, jövője pedig döntő módon függ attól, hogyan adták át számára népe kultúrájának értékeit, akkor az idősek bölcsessége és tapasztalata megvilágíthatja a haladás útját, amely a egyre inkább kiteljesedő civilizáció felé vezet.

A pápa arra is figyelmeztet, hogy rendkívül fontos a különböző nemzedékek között az egymást gazdagító párbeszéd. A nagyböjt a megtérésre és a szolidaritásra szólít fel, és idén arra késztet bennünket, hogy ezekre a mindenkit érintő fontos témákra összpontosítsuk figyelmünket. „Mi történne, ha Isten népe megadná magát egy olyan mai felfogásnak, amely szinte teljesen haszontalannak tekinti ezeket a testvéreinket, amikor az életkor vagy a betegség miatt képességeik csökkennek? Milyen más lesz ezzel szemben az a közösség, kezdve a családtól, amely mindig arra törekszik, hogy nyitott maradjon irányukba és befogadja őket!” – írja nagyböjti üzenetében a Szentatya.

Egyúttal hangsúlyozza: „Isten szavára támaszkodva gondolkozzunk el azon, mennyire fontos, hogy minden közösség szeretetteljes megértéssel kísérje el mindazokat, akik megöregednek. Hozzá kell szokni továbbá ahhoz, hogy bizalommal gondoljunk a halál misztériumára, hogy az Istennel való végleges találkozás a belső béke légkörében jöjjön létre, annak tudatában, hogy az Úr vár ránk, aki képére és hasonlatosságára teremtett bennünket és akiről a zsoltáros így ír: ’anyám méhében te szőtted a testem’.”

Végül a Szentatya áldással fejezi be 2004. szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén kelt nagyböjti üzenetét: „Mária irányítsa lépteinket nagyböjti zarándoklatunkon, és vezessen el minden hívőt, különösen az időseket a meghalt és feltámadt Krisztus egyre mélyebb megismerésére, hiszen ő létünk legvégső értelme. A Szűzanya, isteni Fia hűséges szolgálóleánya, Szent Annával és Joachimmal együtt járjon közbe mindannyiunkért, ’most és halálunk óráján’ –

VR/MK