Az időskor nem hajótörés, hanem erő, tanúságtétel

Két példát hozott fel az egyház életéből annak illusztrálására, milyen fontos értékeket hordoz az időskor. Az első az idős XXIII. János alakja, aki olyan korban volt pápa, amikor a modernség hatalmas erővel jelent meg a világban és nagy kihívást jelentett az egyház számára is. Ez a koros ember mégis épp ebben a korszakban lett egy új tavasz forrása, nem csupán a katolikus egyház számára. A másik példa az ortodox egyházból való: rengeteg idős nő imádkozott a szovjet rezsim idején, és ezzel nemcsak az orosz ortodox egyházat mentették meg, hanem egészen különleges módon járultak hozzá a hit újjászületéséhez.

Terni püspöke fontosnak tartja, hogy az elkeseredett, reményvesztett társadalomnak az egyház visszaadhatja a reményt. Hangsúlyozza, hogy ezt a két kis példát szembeállíthatjuk a modern – az ifjúságot és a gazdasági haladást magasztaló – társadalom minél nagyobb hatékonyságra való törekvésével. Felhívja a figyelmet: újra meg kell értenünk ezt az üzenetet, a katolikus egyházon belül is. 

Nagyon fontosnak tartja, hogy az egyház ne merüljön bele abba az elképzelésbe, hogy mindenáron fiatalkodnia kell, és ne felejtse el, hogy gondoskodással tartozik az idősek felé. Az időseknek életük e korszakát nem összeomlásként kell megélniük, hanem mint tanítást azok számára, akinek át kell majd venniük a helyüket. Ezzel is tanúskodhatnak a jövőbe vetett reményről: az élet nem ér véget a halállal!

Nem feledkezhetünk meg II. János Pál példájáról sem, aki Istenben élt, Istenben bízott, és utat mutatott ezzel a hitével az embereknek. Paglia püspök nagyon fontosnak tarjta, hogy észrevegyük: az imádkozni, remélni képes idős emberek élete nem hajótörés, hanem tanúságtétel. Nem a szervezetek mentenek meg. A hit, a remény menti meg az embert, és az a fajta Istenre hagyatkozás, amely oly világosan megmutatkozik az idős emberek életében.

Magyar Kurír

(tzs)