Az igazán élők napja – 2009. november 2.

Hazai – 2009. november 2., hétfő | 7:30

Erre a napra nem a halottaknak van szükségük, hanem nekünk, itt zarándokló embereknek. A temetési szertartás sem a halottnak szól, hanem az élőknek. Akik már átléptek ezen a titokzatos küszöbön, mindent jobban tudnak, mint mi, hiszen színről színre látják Istent.

Ilyenkor sokunkban motoszkál a kérdés, hogy valójában mit csinálnak a halottak. Vannak olyan hiedelmek, hogy némelyikük vissza is jár, üzen a rokonoknak, sokan azt mondják, hogy érzik jelenlétüket. Nyilvánvaló, hogy a szellemi és az anyagi világ egymást áthatja, így a halottak nem szakadnak el az anyagvilágtól, valamilyen kapcsolatuk van mindennapi életünkkel. Erre vonatkozólag az Egyház nagyon keveset mond, mert nem az átmeneti, hanem a végállapotra koncentrál, az pedig a feltámadás.

Aki jó emberként hal meg, halála után is jó ember marad, aki viszont kárára volt embertársainak, halála után biztos, hogy nem lesz kárára, mert Istent látva már nem tud rosszat tenni. Így biztosan állíthatjuk, hogy félnünk nem kell a halottaktól. Ha a halottaktól félnénk, az pont olyan lenne, mintha az újszülöttektől félnénk, hiszen ez is, az is átlépés egy másik életfázisba.

Jó lenne, ha az Isten nélkül gondolkodó ember ráeszmélne arra, hogy születés és halál nem szorítható emberi fogalmakba. Éppen ezek az életfordulók adnak egy-egy villanást, hogy sokkal többek vagyunk, mint számtani, kémiai, biológiai törvényekkel körülírható egyedek.

Sánta János