Az igazi elismerés számunkra a Mennyben van…

Homíliájában a Szentatya felidézte az osztrák bíboros hosszú életútját. Jól tudta, hogy a Krisztus iránti szeretet az Egyház iránti szeretetet jelenti, amely mindig „szent” – hangsúlyozta a bíboros lelki hagyatékában – „akkor is, ha mi, képviselői és tagjai gyengék voltunk és vagyunk, olykor talán megbotránkoztatóan is”. Ismerte azokat az ellentmondásokat és kihívásokat, amelyekkel korunkban a keresztényeknek szembe kell nézniük, és az volt a meggyőződése, hogy csak a Krisztus iránti igaz szeretet teheti őket kitartóvá és adhat nekik bátorságot, hogy megvédjék a katolikus hit igazságát – mondta beszédében a pápa.

Majd kiemelve azt, ahogy Stickler bíboros mennyire törekedett arra, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljon, hozzátette: a keresztség által arra vagyunk hivatottak, hogy Jézust kövessük és szolgáljuk. Tudjuk, hogy nem várhatjuk, és nem kell várnunk, hogy megtapsoljanak és elismerjenek minket ezen a földön. A hű tanítvány igazi jutalma a Mennyben van: maga Krisztus. Sose felejtsük el ezt az igazságot! Sohase engedjünk a kísértésnek, hogy emberi sikert és támaszt keresünk ahelyett, hogy mindig és csakis arra számítsunk, aki eljött a világba, hogy üdvözítsen minket, és a kereszten megváltott bennünket! Bármilyen szolgálatra is hív bennünket Isten az ő szőlőskertjébe, e szolgálatot mindig alázattal teli lelkület, az Õ akaratának követése táplálja – idézi a Radio Vaticana a Szentatya beszédét.

Magyar Kurír

Kép: CPP