Az igazi karácsony

Tamás Jószef csíkszeredai püspök karácsonyi gondolatai

Kitekintő – 2005. december 26., hétfő | 10:52

A gyermekkor karácsonyát nem lehet elfelejteni. Szívesen emlékezik vissza rá az ember. Az akkori karácsonyfák gyertyáinak fénye a hosszú évtizedek sötétjén, küzdelmein is átvilágol. Még a csilingelõ csengõ hangját is sokszor hallani véljük. Ó, áldott gyermekkori karácsonyok!

Felnõttként tudatosan próbálom gyermek módra átélni e szép ünnepet, mert egészen mást tapasztalok. Nincs egyedül Puszta Sándor papköltõ, aki Új karácsonyi ének címû versében ezt a megdöbbentõnek látszó, de nagyon kifejezõ mondatot mondja: „Uram, nem szeretem a karácsonyt". Milyen karácsonyt nem szeret? Hallgassuk tovább szavait:

„Uram, nem szeretem a karácsonyt,
azaz így a karácsonyt, mert ez nem is a tied,
ahogy az emberekre rájön az ajándékozási düh,
a vásárlási szenvedély, adok, hogy te is adj,
adok, hogy visszakapjak,
a kölcsönös számontartás: kinek mi jár, mennyi, milyen,
kínosan ügyelve, nehogy átlépjük a határt.
Ha mind jónak szeretne látszani,
rájuk jön az álruhás képmutatás,
csinált öröm, feltranszponált lárma, üzleti giccs,
fenyõfaparádé, könnyen osztogatható, értelme nincs,
szív nélküli reklám, szeretet mind-mind,
a karácsony jegyében, s mindez egyszer egy évben,
ahogy anyák napján a kötelezõ csokor.
Egyszer egy évben, ahogy halottak napján
a virágkoszorú, egyetlenegyszer évenként,
mintha mi évenként egyszer innánk,
egyszer ennénk csupán, mintha te egy évben
egyetlenegyszer egy napon szeretnél,
s nem halnál meg értünk."

Az ilyen karácsonyt nem érdemes szeretni. Az igazi karácsonyt kellene szeretni és ünnepelni. Ahogy a költõ mondja:

„Én az igazi karácsonyt szeretem, a tiedet,
az Úr angyala köszönté Szűz Máriát,
a mennybõl az angyalt, Dicsõség… Béke… Szeretet.
S az Ige testté lett s itt lakik velünk!
Emberré lettél az emberért, idõtlenül és
öröktõl fogva, folyamatosan és örökkévalón.
Jöjj el Urunk, nem, nem lesz szokatlan
a végtelen – nagy elmúlás sötétre hajoltan,
szórd sugarad a fázó föld fölé,
hogy ráleljünk a 'Hozzád-hozzánk' útra.
Legyen a világ újra Betlehem, s vak éjünk
új dies natalis, igazi karácsony: mi Megváltót terem,
s minden mi benned megújul, megéled,
értelem, fény, hajnali ének rólad kap nevet,
kezd el hát Angyal, éneked."

Ezt a karácsonyt szeretem én is, amely Megváltót termett, amely földre hozta az eget, megszülte az Üdvözítõt, s amely képes ma is arra, hogy megszülje õt az emberi szívekben is. Csak ennek a karácsonynak van értelme. „Ha ezerszer is megszületik Krisztus Betlehemben, de tebenned nem, akkor örökre elvesztél" (Angelus Silesius)

Minden kedves olvasónak kívánom, hogy erre a nagy felfedezésre eljusson, az igazi karácsonyt szeresse, s annak öröme, békéje töltse be szívét!

Tamás József püspök
Hargita Népe/catholic.ro/MK