„Az ima az Istennel megvívott harc”

A Szentatya nagy szeretettel köszöntötte az összegyűlt zarándokok sokaságát, akiket ezúttal tíz nyelven üdvözölt; majd e gondolatokkal kezdte tanítását:

Jákobnak, miután megkapta apjától, a már idős és vak Izsáktól az elsőszülöttnek szóló áldást, amely testvérének, Ézsaunak járt volna, menekülnie kellett. Anyja tanácsára egyik rokonukhoz, Lábánhoz ment, ahol több évet töltött, megházasodott, és az idők során nagy vagyonhoz jutott. Ezek után Jákob úgy döntött, hogy visszatér szülőföldjére és kiengeszteli fivérét. Az Ézsauval való találkozását megelőzően azonban egy férfi állt az útjába, akivel egy egész éjen át küzdelmet kellett folytatnia. Ez a küzdelem Jákob számára Isten megtapasztalásának pillanatává vált – idézte fel a bibliai történetet Benedek pápa.

Az éjszaka Jákob számára megfelelő alkalom lett volna arra, hogy belopózzon testvére földjére és meglepje fivérét. Terve azonban a visszájára fordult, és őt érte meglepetés: rejtélyes harcot kellett vívnia, amely magányában érte őt, és a védekezésre sem volt ideje felkészülni. A szentírási szöveg nem határozza meg az ellenség személyét. A sötétben Jákob képtelen volt felismerni ellenfelét, csak a harc végén tudta megnevezni és kimondani, hogy magával az Istennel küzdött meg – magyarázta a Szentatya.

A történet tehát sötétben zajlik, ezért nemcsak a támadó személye felismerhetetlen, a küzdelem pontos menete sem világos. A harc elején olyan, mintha Jákob kerülne fölénybe, a vége felé mégis ő tűnik vesztesnek. Támadója kéri, hogy engedje el, mert jön a hajnal, Jákob azonban feltételt szab: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz” (Ter 32,27). Erre az ellenfél megkérdezi a nevét. A harc itt fordulóponthoz ér – állapította meg a Szentatya. Megismerni valakinek a nevét egyben azt is jelenti: egyfajta hatalmat gyakorolni fölötte. A Bibliában ugyanis a név a személy legmélyebb valóságát tükrözi, felfedi sorsát és titkát. Azzal, hogy Jákob elárulja nevét, ellenfele kezeibe helyezi, vagyis megadja magát. Ez a gesztus azonban győzelmet is ad neki, ugyanis ellenfele elismerésében részesül, és új nevet kap: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni” (Ter 32,29). Jákob neve negatív jelentéssel bír, és visszautal születésére, amikor édesanyja méhében kezével érintette ikertestvére sarkát. Isten azonban Jákob életét – amely csalásra, félrevezetésre épül – pozitívvá formálja azzal, hogy új nevet és új jövőt ad számára. Az Izrael név minden valószínűség szerint azt jelenti: „Isten erős és győzedelmes”. Jákob tehát győzött, új élete azonban Isten győzelmét erősíti meg és arról tanúskodik – fejtette ki a Szentatya.

E bibliai történet többféleképpen is értelmezhető, az Isten és ember közti kapcsolat különlegességeit mutatja be. „Az Egyház lelki hagyománya ebben az elbeszélésben az imának mint a hitért folytatott küzdelemnek és az állhatatosság győzelmének a szimbólumát látja” (KEK 2573) – olvasható a Katolikus Egyház Katekizmusában. Az ima éjszakája Isten keresésére, fürkészésére, nevének és arcának megismerésére irányul, amellyel áldást és új nevet, új jövőt kér, amely a megtérés és a megbocsátás gyümölcse.

Jákob éjszakája a hívő ember számára kiindulópont ahhoz, hogy megértse az Istennel való kapcsolatot, amely az imában fejeződik ki leginkább. Egész életünk a harc és az ima hosszú éjszakájához hasonlítható, amelynek folyamán Isten áldásáért fohászkodunk, amit saját erőnkből nem tudunk megszerezni. Amikor azonban eljön az ideje, mi is új nevet kapunk, és Isten áldását adja ránk. Aki hagyja, hogy Isten megáldja, átadja magát számára, hagyja életét átformálni általa, így a világnak szerez áldást – mondta a Szentatya, majd így fohászkodott: Az Úr segítsen minket a hitért megvívott jó harcban és abban, hogy imáinkban kérni tudjuk áldását az  ő Arcának megismerésére irányuló várakozásunk idején.

XVI. Benedek pápa a következő szavakkal köszöntötte az általános kihallgatáson részt vevő magyarok csoportját: „Isten hozta a magyar zarándokokat, különösen azokat, akik Hatvanból és az ősi Veszprém városából érkeztek. Biztosítalak benneteket imáimról, hogy egyre inkább megismerjétek és kövessétek Jézus Krisztust, a világ egyetlen Megváltóját. Elődöm, Boldog II. János Pál pápa közbenjárását kérve szívesen adom rátok és minden családtagotokra apostoli áldásomat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír