„Az ima iskolája” XVI. Benedek pápával

Mint mondta, az ima minden ember, és különös módon a keresztény szívéhez áll közel. Maga Jézus tanított minket az imára, amit az egyház tovább folytat. Jézusban az ember képessé válik arra, hogy Istenhez közeledjen az Atya–fiú kapcsolat mélysége és bensőségessége által. Ezért kérjük együtt, mi is, alázatosan: „Uram, taníts minket imádkozni!” (Lk 11,1). Ezekkel a gondolatokkal vezette be a Szentatya elkövetkezendő katekéziseinek témáját; az „ima iskolájával” – a Szentírás, az egyházatyák, a spiritualitás és a liturgia neves alakjai által – kívánja elmélyíteni kapcsolatunkat az Úrral.

Május 4-én az általános kihallgatás alkalmával mondott első tanításában az ókori nagy kultúrák imához fűződő kapcsolatát tekintette át, bizonyítva, hogy elődeink mindig és mindenkor valamilyen formában Istenhez fordultak gondolataikkal.

Az ókori Egyiptomban az ember elsősorban egyetemes kívánságát tárja fel egyszerű és tiszta módon a szenvedés idején. A mezopotámiai vallások imái a reményről tanúskodnak, amellyel az Isten általi szabadulást és megváltást várják. Arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az ember Isten keresésére irányuló útján egyrészt elismeri saját bűneit, másrészt az isteni jóságot és irgalmat várja – hangzott el XVI. Benedek katekézisében.

Az ókori Görögországban – folytatta tanítását a pápa – jelentős fejlődés figyelhető meg a pogány vallásban: az imával továbbra is az isteni segítségért fohászkodnak, az égi jótéteményre várva, viszont egyre nő az istenkapcsolat elmélyítésére irányuló vágyakozás, valamint a javulás vágya.

A római birodalomban az ima elsősorban a közösség mindennapi életét oltalmazó isteni védelemre irányul, ugyanakkor megnyílik a személyes segélykérésre is, amely dicsőítéssé és köszönetté formálódik. Maga Marcus Aurelius császár is megállapítja az ima jelentőségét, amely gyümölcsöző kapcsolatot képes teremteni az isteni cselekvés és az emberi cselekedet között – magyarázta a Szentatya.

A Krisztus előtt élt generációk is tanúsítják, hogy az emberi élet ima nélkül, amely megnyitja létezésünket Isten misztériuma felé, értelmetlenné válik és kiindulópont nélkül marad. Minden imában az emberi teremtmény legmélyebb igazsága nyilvánul meg, amely egyrészt gyengeséget és nyomorúságot tükröz, ezért az Ég felé fordul segítségért; másrészt hatalmas méltóság övezi, mivel képessé tud válni az isteni szeretetközösségre való megnyílásra.

Az ember tehát imádkozik, mert nem tud élni anélkül, hogy ne keresné a választ létezésének értelmére, amelyet sötét homály fed mindaddig, amíg nem kerül kapcsolatba Isten misztériumával és a teremtett világra vonatkozó tervével. Történelmünk folyamán megfigyelhetjük az ember vallási dimenzióját és Isten iránti vágyát. Az imával lehetőségünk nyílik arra, hogy mély kapcsolatba kerüljünk égi Atyánkkal.

Az „ima iskolájának” elnevezett katekézissorozat első alkalmával XVI. Benedek pápa azért fohászkodott az Úrhoz: világosítsa meg értelmünket és szívünket annak érdekében, hogy a vele való kapcsolatunk egyre jobban mélyüljön, mind szeretetteljesebbé és szilárdabbá váljon.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír