Az imádság lelke az Isten iránti vágy

Olyan világban élünk, melyben tagadhatatlanul jelen vannak a szekularizmus jelei, Isten eltűnt sok ember látóköréből, vagy közömbössé vált számára. Ugyanakkor a vallásos érzék újjáéledése, Isten jelentőségének újrafelfedezése is tapasztalható, mert az ember szeretne túllépni az anyagi világ határain – mondta bevezető gondolataiban a Szentatya.

Május 5-én mondott katekézisére visszatérve Benedek pápa megállapította: a világ történelmének nagy civilizációi közül egy sem volt vallástalan; az ember ugyanis természetéből fakadóan vallásos, „homo religiosus”. Az Isten utáni vágy szívébe vésve él, mivel az ember Isten által és Istenért lett teremtve. A Teremtő képmása az ember szívében a világosság felfedezését óhajtja, amely által választ kap a valóságot érintő alapvető kérdéseire. E válaszokat sohasem lenne képes megtalálni sem önmagában, sem a tudományban, sem a fejlődésben. A „homo religiosus”, vagyis a vallásos ember nem az ókori világban alakult ki, hanem mindig is létezett – állapította meg a pápa. A történelemben az ember vallásossága számos formában mutatkozott meg, mindig a boldogság teljességére, az üdvözülés szükségére, a létezésre keresve a választ.

A „digitális kor” embere a vallásos tapasztalat által utat keres, hogy legyőzze véges létét és bebiztosítsa átmeneti földi kalandját. Az életnek transzcendens horizont nélkül nem lenne valódi értelme – hangsúlyozta a Szentatya. Az ember jól tudja: nem képes rá, hogy magától mindent megértsen. Szüksége van arra, hogy megnyíljon valakire, aki megadja számára a hiányzó dolgokat. Ehhez ki kell lépnie önmagából, és el kell indulnia afelé, aki képes beteljesíteni vágyait a maguk mélységében és teljességében. Az ember magában hordozza a végtelen iránti szomjúságot, nosztalgiát, a szépség és a szeretet keresésének vágyát, a világosságra és az igazságra irányuló igényt – emelte ki tanításában XVI. Benedek.

Aquinói Szent Tamás, a történelem egyik legnagyobb teológusa szerint az ima „annak a vágynak a kifejeződése, amely Istennel kapcsolatban él az emberben”. Szent Tamás gondolatait idézve a pápa kifejtette: az Isten iránti vágy, amelyet Isten maga helyezett az ember szívébe, az ima lelke, amelynek számos megnyilvánulási formáját ismerjük. Az imádság nem körülményekhez kötött; minden ember és minden civilizáció szívébe bele van vésve.

Az imában az ember Istentől függőnek érzi magát, segítségre van szüksége. Kinyilvánítja számára gyengeségét, bűnös mivoltát és szükségleteit. Ima közben kifejez mindent, amit saját létéből képes felfogni, és ezzel egyidejűleg egész lényével odafordul afelé, akitől vágyai beteljesedését várja. Ebben az odafordulásban van az ima lényege – hangsúlyozta XVI. Benedek pápa.

Katekézise végén arra buzdította a híveket, hogy törekedjenek az Isten előtti megnyílásra, aki Jézus Krisztusban mutatkozott meg; tanulják meg a csendben, a meghittségben felfedezni hangját, amely megszólít s mindenkit elvezet létének valódi értelméhez, az élet forrásához, az üdvösséghez.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír