Gyermekként kevés dolgot értett meg abból, ami a templomban történik, de a szentmisék ösztönzésére történeteket talált ki, melyekben az ott hallott szövegek, énekek és templomi terek is megelevenednek – nyilatkozta a KNA hírügynökségnek február 4-én Bonnban a katolikus családból származó írónő.
Hoppe történeteinek szereplői mindig valamely természetfeletti erőben bíznak; gyakran történnek velük rossz dolgok, de valami mindig segít nekik abban, hogy tovább tudjanak menni. Lelki erejük olyan helyről forrásozik, amely felette áll a kicsiny földi korlátoknak.
Felicitas Hoppe 1960. december 22-én született Alsó-Szászországban, Hamelnben. Irodalomtudományt, retorikát és teológiát, olasz és orosz nyelvet tanult Hildesheimban, Tübingenben, Eugeneben, Oregonban, Berlinben és Rómában. Előbb tanárként dolgozott különböző iskolákban és a Goethe Intézetben, ahol német nyelvet oktatott külföldiek számára; volt dramaturg és újságíró. 1996 óta Berlinben él, szabadfoglalkozású íróként.
Tizenhat éves irodalmi pályafutása alatt közel húsz kötete jelent meg, köztük regények, elbeszélés- és esszékötetek. Legismertebb művei közé tartozik a Pigafetta (1999) című útikönyv, amely egy konténerhajó álmokkal és abszurditásokkal teli világát írja le; Johanna (2006) című regénye, melyben Szent Johanna, Jeanne d’Arc alakját fogalmazta újra; valamint a 2012-ben Hoppe címmel megjelent fiktív önéletrajza, mely egy recenzió szerzője szerint valójában inkább „áloméletrajz”. Könyveit több mint tíz nyelvre lefordították. Magyar fordításban még egyetlen könyve sem olvasható. Írói pályafutása során számos elismerésben részesült.
2012 októberében Darmstadban vehette át a Georg Büchner-díjat. A legrangosabb német irodalmi elismerést 1923-ban alapították a XIX. századi német író tiszteletére. Kezdetben Hessen helyi díjaként művészeti elismerésként osztották ki írók, képzőművészek, énekesek, színészek számára. 1951-től irodalmi díj, melyet évente ítél oda a Német Nyelvészeti és Költészeti Akadémia német nyelven alkotó szerzőknek.
A Büchner-díj zsűrije a következőképpen méltatta az írónőt a díj odaítélésekor: „Lakonikus és lírai, makacs és nem hivalkodó prózájával gazdag univerzumot tárt fel...” „Manapság kevés olyan szerző van Németországban, aki ennyire tisztán és pontosan határozná meg a saját helyét, mint Hoppe” – jellemezték Hoppét a Roswitha-díj átvételekor.
Magyar Kurír
(gj)