„Az isteni újszülött láthatóvá teszi üdvösségünket

Advent negyedik vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozásakor a Szentatya e szavakkal kezdte beszédét.

Az isteni újszülött, akit elhelyezünk majd a jászolban, láthatóvá teszi üdvösségünket. Istenben, aki értünk emberré vált, mindnyájan szeretve és befogadva érezzük magunkat, felfedezzük, hogy a Teremtő szemében értékesek és egyediek vagyunk. Krisztus karácsonya hozzásegít bennünket ahhoz, hogy tudatára ébredjünk mennyit ér az emberi élet, minden egyes ember élete az első pillanattól kezdve egészen természetes alkonyáig. Aki megnyitja szívét ennek a „pólyába takart” kisdednek, aki „jászolban” fekszik, annak Jézus megadja azt a lehetőséget, hogy új fényben lássa a mindennapok valóságát. Megízlelheti Isten szeretete belső vonzásának hatalmát, amely arra is képes, hogy a fájdalmat örömmé változtassa.

Készüljünk fel arra, hogy találkozzunk Jézussal, a velünk-való Istennel. A betlehemi szegénységben születve, Jézus mindnyájunk útitársává kíván válni. Világunkban, amióta Õ maga felütötte „sátrát” közöttünk, senki sem lehet többé idegen. Igaz, hogy mindnyájan átutazóban vagyunk, de éppen Jézus az, aki miatt otthon érezhetjük magunkat, mivel jelenléte megszentelte ezt a földet. Jézus azonban azt kéri tőlünk, hogy azt mindenki számára befogadó otthonná tegyük. Karácsony meglepő ajándéka éppen ez: Jézus eljött mindnyájunkért és benne mindnyájunkat testvérré tett. Ennek az az elkötelezettség felel meg, hogy egyre inkább leküzdjük az előre gyártott elméleteket, az előítéleteket, ledöntjük a korlátokat és kiküszöböljük az elválasztó ellentéteket, sőt azokat, is, amelyek egymással szembe állítanak egyéneket és népeket. Arra törekszünk, hogy közösen építsük az igazságosság és a béke világát.

Ezekkel az érzelmekkel éljük az utolsó órákat, amelyek még elválasztanak bennünket karácsonytól, és felkészülünk lélekben a kis Jézus befogadására. Jézus az éjszaka szívében jön majd el értünk. Azt kívánja azonban, hogy befogadjuk, vagyis, hogy mindnyájunk szívében lakhasson. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, nélkülözhetetlen, hogy készségesen várjuk és készen álljunk befogadására: helyet készítsünk neki magunkban, családunkban, városunkban. Születése ne úgy találjon bennünket, hogy karácsonyt ünnepeljük, miközben elfelejtjük, hogy az ünnep főszereplője éppen ő, Jézus. Mária segítsen bennünket abban, hogy ne hiányozzon belső áhítatunk, amely nélkül nem ízlelhetjük meg azt a mély örömet, amelyet a Megváltó születése hoz. Máriához fordulunk most imánkkal, különösen azokra gondolva, akik szomorúságban és magányban, betegségben és szenvedésben készülnek Karácsony zárta beszédét XVI. Benedek pápa.

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya a nagy világnyelveken köszöntötte a híveket. Olaszul külön üdvözölte az Osservatore Romano vatikáni napilap munkatársait. Elismeréssel szólt kezdeményezésükről, miszerint az ünnepnapok rendkívüli kiadásaiból származó nyereséget a római Gemelli kórház gyermekosztálya betegeinek javára juttatják el.

Végül a Szentatya mindenkinek lelki ajándékokban gazdag, békés karácsonyt kívánva búcsúzott el a hívektől.

VR/Magyar Kurír

Kép: CPP