Az izraeli államfő nyilatkozata vatikáni látogatását követően

Vatikán: „Nem áll szándékunkban az, hogy Betlehemben maradjunk és mindent meg akarunk tenni a keresztény karácsony nyugalma érdekében” – nyilatkozta Mose Kacav izraeli államfő a Vatikáni Rádió angol nyelvű műsorának azt követően, hogy múlt csütörtökön kihallgatáson fogadta őt a Vatikánban II. János Pál pápa. „Úgy vélem szoros együttműködés van Izrael és a Vatikán között, végül is számos közös érdek és közös érték fűz bennünket egybe. Ám nagy lehetőségeink vannak arra is, hogy tovább javítsuk együttműködésünket. És amint a pápa mondta találkozásunk során, közös értékeink vannak, közös prófétáink vannak és úgy gondolom, történelmi szempontból most valóban fontos, hogy a keresztény világ és Izrael minél szélesebb körben és mélységben együtt működjön egymással”– mondta az izraeli elnök.
A pápát, a Vatikánt és a keresztény világot aggodalommal tölti el Jézus szülőhelyének, Betlehemnek újbóli megszállása. Ennek kapcsán az izraeli államfő ezt mondta: „Ez nem a mi vétkünk, nem hiszem, hogy ezért bárki Izraelt felelőssé tehetné. Sajnálatos, hogy a palesztin terrorizmus Betlehemet választotta ki a terrorcselekmények előkészítésének színhelyéül. Nekünk nincs szándékunkban, hogy Betlehemben maradjunk, mert Betlehem nem izraeli város. Mi onnan vissza akarunk vonulni és az elmúlt hetekben ezt már meg is kezdtük, és a mi részünkről nem állítunk semmiféle akadályt a keresztény zarándokok elé. Ismétlem, mélységesen sajnálom és mi a magunk részéről mindent megteszünk annak érdekében, hogy a keresztény zarándokok karácsonykor nyugodtan elmehessenek a Születés-bazilikába.”
Betlehem kérdésével kapcsolatban Pietro Sambi érsek, jeruzsálemi és palesztinai apostoli nuncius is fájdalmát fejezte ki. Emlékeztetett rá: Betlehem az egyik első név, amit egy keresztény gyermek megtanul. Jézus anyjának türelmét, az egyszerűséget és a békét jelképezi. Fájdalmas, hogy most Betlehem a konfliktus szimbólumává vált. A másik ok, ami elgondolkodtat: a város keresztény lakosaival való szolidaritás, akik soha nem vettek részt terrorakciókban. Miért büntetnek kollektív módon egy egész közösséget? Nem tehetnek arról, hogy terroristák bújnak meg közöttük. „Azt gondolom, hogy nem szerencsés megoldás az, hogy mindenkit terroristának tartanak. Rettentő időveszteség a terroristák fölösleges keresése és olyan haragot szít, amely újabb véres akciókat vált ki még azokban is, akiktől egyébként távol állt az erőszak gondolata.” VR/MK