„Az odafönn valókat keressétek!” – VII. Katekumenátus Konferencia

A katekumenátus intézménye már az őskeresztény korban kialakult, amikor a keresztények az Istent kereső embereket a megtérés útján kezdték kísérni, illetve befogadták őket közösségükbe. A XX. századi egyház visszatért ehhez a kincséhez – az utóbbi években már hazánkban is egyre több plébánia indít katekumenátust.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottsága fontos feladatának tekinti, hogy a plébánosokat, katekétákat és a befogadó csoportok tagjait támogassa ebben a fontos feladatban, éppen ezért már hetedik éve szervezte meg a Katekumenátus Konferenciát. A rendezvénynek szeptember 9. és 12. között Esztergomban a felújított Nagyszeminárium adott otthont, ahol Erdő Péter bíboros látta vendégül a résztvevőket.

A résztvevők ezúttal is „kezdő” és „haladó” csoportra voltak osztva. Azok, akik még nem vettek részt ilyen konferencián, előadásokon és műhelymunkában ismerkedhettek meg a katekumenátus alapjaival: a megtérés folyamatával, belső logikájával; az érdeklődő ember gondolkodásával, hozzáállásával; a befogadó csoport szerepével, jelentőségével és kialakításával; a katekumen fejlődésének megfelelő és azt kísérő tanítási szintekkel és nyelvezettel. Ezenkívül némi betekintést nyertek a beavató szentségek utáni fázis, a misztagógia szükségességébe is.

A „haladó” csoport témája a misztagógikus fázis volt, vagyis az az időszak, amikor az újonnan kereszteltet tovább kísérik a megtérés útján, segítik beépülését a közösségbe. Az előadásokon, tanúságtételeken és műhelymunkákban szó volt ennek a fázisnak a céljairól, feladatairól, sajátosságairól, a keresztény élet fejlődésének területeiről, különböző morális és spirituális kérdésekről, valamint a hit alapjairól és következményeiről.

Az utolsó napon Udvardy György püspök, a Hitoktatási Bizottság elnöke „A hit alapja, következményei” címmel tartott összefoglaló előadást, amelyben a misztagógikus fázis jellemzőiről, feladatairól; a felnőtt, érett hit jellemzőiről; valamint a hitből fakadó következményekről beszélt. Kiemelte: hitünk ajándék, amit minden nap megkapunk Istentől. Hitünk nem a lelkivezetőnk, nem a plébánosunk, nem a befogadó csoport hite, hanem az egész Egyházé. Ezzel kapcsolatban egyfajta „intellektuális korrektségről” beszélt, amely azt jelenti, hogy az egyház tanításából elfogadjuk azt is, ami esetleg távolabb áll a mi gondolkodásunktól; illetve megkeressük a hitünkben azokat a területeket, amelyekre eddig kevesebb figyelmet szenteltünk, vagy amellyel egyáltalán nem foglalkoztunk.

A kereszténység nem szubkultúra, hanem igazi kovász, amely értékrendje, kommunikációja által képes átjárni az egész kultúrát, a közösséget, a társadalmat – emelte ki Udvardy György, és az ebben való munkálkodásra bátorította a résztvevőket a Szent Pál Kolosszeiekhez írt leveléből vett részlettel:

„Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. … Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. … Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. … Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.” (Kol 3,1-17)

Angerer Adrienne/Magyar Kurír