Az ökumené nem politikai tárgyalássorozat – a Szentatya gondolatai az ökumenikus istentiszteleten

Beszédében Benedek pápa emlékeztetett Jézus Krisztusnak az utolsó vacsorán mondott szavaira: ”Legyetek mindnyájan egy”.

Jézus szavai nem találtak meghallgatásra? - tette fel a kérdést a Szentatya. A kereszténység története azt mutatja, hogy nem, hiszen megtörtént a keresztények drámai szakadása, amelytől Krisztussal együtt mi is szenvedünk. 

De nekünk keresztényeknek nem szabad csupán panaszkodni a szakadások és elválások  miatt: sokkal inkább köszönettel tartozunk Istennek mindazért a sok ajándékért, amit az egységért tett erőfeszítéseinkért kaptunk, és kapunk. 

Az egység alapvetően ezt jelenti: hiszünk a Mindenható Atyában, ég és föld teremtőjében. Valljuk a Szentháromságot: Atya, Fiú és Szentlélek egységét. A legmagasabbrendű egység a szeretetben való egység.

Szükségünk van, nekünk embereknek Istenre, vagy nélküle is "egészen jól megvagyunk"? - vetődik fel a kérdés. A válasz: szükségünk van rá - az emberből ugyanis kiirthatatlan a Végtelen utáni szomjúság. Az embert Isten teremtette, az embernek szüksége van Istenre. Elsőrendű ökumenikus szolgálatunk az, hogy közösen tegyünk tanúságot az élő Istenről, választ adva ezzel a világ kérdéseire.

Hitünk erősségét az mutatja meg, hogy mennyire vagyunk képesek Istent, és  Istentől indíttatva embertársainkat szolgálni. Ki kell állnunk az ember  jogaiért, amelyek megilletik a fogantatástól a természetes halálig. Személyes életünkben csakúgy mint az államok szintjén érvényre kell juttatnunk a keresztény szolidaritást. Mindazok, akik képesek erre, valóban méltó jelei hitünk valóságának.

Az ökumenikus mozgalom nem olyasvalami, mint egy politikai tárgyalássorozat, amelynek eredményeit sorra be lehet jelenteni – mondta Benedek pápa. Én nem államférfiként érkeztem, aki tárgyalásokat folytat, és különféle kompromisszumikat köt – fogalmazott.

A keresztények hite nem az előnyök és hátrányok mérlegelése - figyelmeztetett. Egy önmagunk által alakított, a "magunk módján" való hit értéktelen. A hit olyan alap, amelyben és amelyből élünk. Nem mérlegelés, hanem a nagyon mély, átelmélkedés és a hitben való élet vezet el a valódi egységre.

Magyar Kurír

(nk)