Az ökumenikus imahétről

A január 18-ától 25-éig tartó imanyolcad szövegét egy nemzetközi csoport dolgozta ki, amelyet az Egyházak Ökumenikus Tanácsának Hit és Rend bizottsága, valamint a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa jelölt ki. A 14 tagú csoport Németországban, az augsburgi Ottmaring Ökumenikus Központban találkozott. Ottmaring ökumenikus település, ahol az evangélikus egyházon belül született, A Közösségi Élet Testvérisége nevű mozgalom, valamint a katolikus egyház Fokoláre mozgalmának tagjai élnek együtt. A csoport a földrész 34 püspöki konferenciáját magába tömörítő tanács, a CCEE vendégei voltak.
A 14 tagú testület tanulmányozta azt a szövegtervezetet, amelyet a CCEE, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa, valamint a földrész 126 protestáns, ortodox, anglikán és ókatolikus egyházát tömörítő Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) képviselői közösen készítettek el. Az alábbiakban röviden ismertetjük annak a füzetnek a bevezetőjét, amelyet a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa tett közzé az egységhét alkalmából.
Nagy a remény arra, hogy ez az új keresztény évezred hamarosan meghozza a Krisztus-hívők mielőbbi kiengesztelődését, a számos történelmi, teológiai, kulturális és pszichológiai akadályok ellenére. Úgy látszik azonban, hogy még nem találtuk meg azokat az eszközöket, amelyek áttörik a még fennálló elválasztó korlátokat. Az európai egyházak az egész ökumenikus mozgalomnak felkínálták a remény jelét a 2001. április 17-én Strasbourgban aláírt Ökumenikus Chartával. A dokumentum a földrészen megrendezett két ökumenikus összejövetel eredményeként született meg és kifejezi az egyházak kölcsönös elkötelezettségét. Ismét felmerül azonban a kérdés: mi a kiengesztelődés titka, hogyan használhatjuk fel a chartát, mint az egység felé való haladás megfelelő eszközét?
Az idei egységhét témája arra emlékeztet bennünket, hogy térjünk vissza a forráshoz, az eredetekhez, a gyökerekhez, a lényeghez. Ahhoz, hogy a keresztények együtt haladjanak, Isten szavára, Isten Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott arculatára, a Szentlélek megújító erejére, a Szentháromság szeretetére kell összpontosítaniuk figyelmüket. A hit, az ima és a közös cselekvés vizet fakaszthat még a keserűség sivatagi sziklájából is, lemoshatja a kereszténység megosztottságának bűnét is.
Az üdvtörténet során Isten mindig tanúságot tett szilárd szeretetéről, megújította és megváltotta az emberiséget. Kinyilatkoztatta szeretetének mélységét Jézus Krisztusban, aki azért jött el, hogy mindent magához vonzzon, és felkínálja számunkra az élet teljességét, az Istenhez való életet. Szeretete nem ismert határokat, amikor magához ölelte kereszthalálával a teremtett világ minden bűnét. Az élet fáján minden bűnöst kiengesztelt Istennel. A keresztség révén tehát mindnyájan egyesülünk a hitben Krisztussal, és egységben vagyunk egymással is Krisztus testének közösségében. Ez az alapvető egység, amelyben minden keresztény osztozik, és amiért Jézus imádkozott halála előestéjén. A keresztények megosztottságának botránya arra sürget bennünket, hogy felismerjük azt, ami közös az egyetlen keresztségben és erről látható tanúságot tegyünk a világ számára. Az imanyolcad egyes napjaira az ökumenikus csoport a következő témákat javasolja:
Első nap: mindnyájan Isten teremtményei vagyunk. Második nap: Jézus megkeresztelkedésével Isten kinyilatkoztatja, hogy minden ember hozzájuthat az élet forrásához, Jézushoz. Harmadik nap: ökumenikus zarándoklatunk során számos kihívással találkozhatunk mind egyéni, mind közösségi szinten. Isten azonban biztosít bennünket arról, hogy az élet forrásának vize soha nem apad el. Negyedik nap: A bűnt az emberiség szabadon választotta. Jézus tanítása szerint senki sem léphet be Isten országába, ha nem születik újjá vízből és lélekből. A keresztényeknek rá kell ébredniük, hogy a keresztség révén új teremtményekké és Krisztus testében egymás tagjaivá váltak. Ötödik nap: Az élet forrásával, Istennel való találkozás megújítja az emberről, a közösségről alkotott nézetünket. Hatodik nap: Mint Krisztus követőinek, az a feladatunk, hogy folytassuk küldetését, életet adva a világnak. Hetedik nap: Az új élet gyümölcsei, amelyeket szüntelenül Isten szavával kell öntöznünk, visszatükröződnek a keresztények egyéni és egyházi életében. Nyolcadik nap: Isten, az élet forrása egyben a remény forrása is. Ha elfogadjuk a Krisztusban való új élet ajándékát, lépünk azokkal, akik elfogadták Krisztust Uruknak és a közös keresztség révén, elkötelezzük magunkat, hogy keressük Krisztus testének látható egységét. (Amint egy korábbi híradásunkban már közöltük, a magyarországi imanyolcad országos nyitó istentisztelete január 20-án Budapesten, a Kálvin téri református templomban lesz. Az előkészítő füzet interneten is elérhető a http://www.katolikus.hu és a http://www.okumenikus.lutheran.hu címeken) VR/MK