Az ökumenikus mozgalom indulásának centenáriumára készülve

Amint arról a Kathpress hírügynökség is beszámolt, a 100. évforduló megünneplését előkészítő összejövetelen a skót fővárosban Kobia kijelentette: „Új Edinburghra van szükségünk, és csak remélhetjük, hogy a 2010-re tervezett ünneplés ebbe az irányba tett lépés lesz.”

Az edinburghi világmissziói konferencia „új kiadására” azonban csak akkor kerülhet sor, ha az újabb dinamikus missziós mozgalmakat is bevonják, jelentette ki Kobia. Ezek „olyan keresztény hagyományokból származnak, amelyek a formális ökumenikus fórumok egyikén sem képviseltetik magukat”. Komolyan kellene venni és el kellene ismerni a pünkösdi és karizmatikus mozgalom által kiváltott „lelki forradalmat”, mert csak akkor kerülhet sor „termékeny teológiai párbeszédre a misszó súlypontjairól és magatartási alapelveiről”.

Ebben az értelemben különösen is sürgető feladat, hogy a missziót „úgy értelmezzék és gyakorolják, hogy az ne vezessen a gyűlölet és az erőszak további erősödéséhez”. A „nem agresszív evangelizáció” új formáiban össze kell kapcsolódnia „a Krisztusról és Isten Országáról szóló bátor tanúságtételnek” és „más vallási meggyőződések alapvető tiszteletben tartásának”. Úgy kell hirdetni az evangéliumot, hogy nyilvánvalóvá váljék: „Isten nem háborút, hanem békét, nem halált, hanem életet, nem szakadást, hanem egységet, megbocsátást és nem bosszút akar”.

Az 1910-es edinburghi konferencia híressé vált mottójával kapcsolatban, amely még a saját nemzedékében kívánta evangelizálni a világot, az EÖT főtitkára megjegyezte, hogy száz évvel később a keresztények aránya változatlanul a világ lakosságának egy harmada.

„Reálisan szemlélve nincs értelme egyszerűen megismételni az edinburghi jelszót”, mondta Kobia. Ehelyett azt javasolta, hogy a mélyreható változásokkal szemben, amelyek 1910 óta mind az egész világon, mind a kereszténységen belül bekövetkeztek, a középpontban álljon „e nemzedék missziója egy globalizált világban”.

Kobia szerint ennek része „a keresztény szakadások gyógyítása, gyógyító és kiengesztelő közösségek felépítése, s a kritikus bánásmód minden olyan kísérlettel, amely az erőszakot kívánja igazolni; a békére mind Isten ajándékára való törekvés és az evangélium hirdetése Jézus Krisztus nyomdokain”.  

Az orvosolandó problémák közé tartozik az evangéliumi jellegű missziós család és a zsinati vagy ökumenikus jellegű missziós család keresztényei közötti szakadás. Ha az együttműködésben 2010-ig és azon túl haladást akarunk elérni, „meg kell találnunk az utat, hogy a kölcsönösen lekicsinylő ítéleteket beismerjük”, s így „hiteles megbékélési folyamatot indíthassunk útjára”.

Magyar Kurír

Kép: cwme.wcc-coe.org