Az önző Nagy-Britanniának a recesszió sokkjára van szüksége

„Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség. Néha úgy érzem, Nagy-Britannia a hét főbűn fogságában van. Arrogáns politikusok, pénzsóvár bankárok, kéjelgő műsorvezetők, dühös szakszervezeti vezetők, elhízott gyerekek, egymással versengő kereskedők és lecsúszott emberek, akik nem dolgoznak. A vészmadaraknak azt üzenem: a brit társadalom nem megtört, hanem összetört.”

A westminsteri érsek szerint a gazdasági válság észhez fogja téríteni az embereket és „az önző kapitalizmus végét jelenti”. „A recesszió olyan pillanat – egyfajta kairosz –, amelyben az egész országnak el kell gondolkodnia azon, hogy honnan fakadnak az általunk vágyott értékek és erkölcsök. A kapitalizmust szabályokkal és erkölcsi célokkal kell aládúcolni.”

„Nagyon szomorú, hogy sokan elveszítik a munkájukat, de a recesszió idején az embereknek a barátaikban, szomszédjaikban, családjukban és azokban a dolgokban kell bízni, amelyek valóban fontosak számukra. Ez jó alap lehet. Azt hiszem, az emberek kicsit eltévedtek. Már igen nehéz gyermeket nevelni az általunk helyesnek tartott értékek szerint. Nézzünk szembe a tényekkel: énközpontú, egyre inkább fogyasztói, utilitarista társadalomban élünk, értékeink és erkölcseink elsatnyultak.”

Az árát is meg kell fizetnünk

„Vannak, akiknek túl sok van. Nem egészséges dolog, ha az ember annyit ér, amennyire gazdag. Az ember értéke attól függ, hogy ki ő” – fogalmazott az érsek, s példaként említette a londoni bankok bónusz-kultúráját. „Remélem, az emberek észhez térnek. Érthetetlen, hogy miért kapnak ilyen nagy bónuszt, ezeket egyszerűen eltörölném.” A bankárok – mondta O'Connor – „csak hasznot akartak termelni gyorsan, és azt gondolták, folytathatják bombaüzleteiket a túlzások megkérdőjelezése nélkül. Az ipar erősen a pénzre összpontosít. Rossz úton járunk, ha ezt nem támasztjuk alá erkölcsi érzékkel és szabályokkal, amelyek világossá teszik, hogy a pénz csupán eszköz.”

Az érsek nem a kormányt hibáztatja: „Mindenki sorra vette fel a kölcsönöket, a bankok meg adtak. Az emberek egyre csak vásároltak. Azt hiszem, a vásárlás egyfajta  űrt tölt be. Ha van egy autónk, akkor már egy második is kell. Mindenki a legújabb sportcipőt és ruhát akarja. Szörnyű látvány, ha elmegyünk vendégségbe, és a gyerekszoba sarkában százával állnak az alig használt játékok. Ez tékozlás. A gyermeknek biztonságra és szeretetre van szüksége, nem játékok sokaságára.”

„Lehetséges, hogy az egyház veszített a bizalomból. Többször kellett volna megszólalnunk. A recesszió nem Isten büntetése, hanem egy bizonyos életmód következménye. Ha olyan életet élünk, amelyet felemészt az élvezetek halmozása és a kapzsiság, annak az árát is meg kell fizetnünk” – fogalmazott az érsek.

Murphy-O'Connor úgy véli: a hatvanas évek sok mindenért felelőssé tehető. „A liberalizmus elfogadható, amíg nem válik kicsapongássá. Az egyéjszakás szex nagyon veszélyes. Nagyon haragszom az iskolákra, mert az a vágy hajtja őket, hogy a gyereknek mindent megtanítsanak a szexről. Ha bemegyek egy iskolába, és beszélgetek a gyerekekkel, mind azt mondják: 'Ha felnövök, szeretnék letelepedni, megházasodni és családot alapítani.' Ezt kell támogatni, nem pedig arra megtanítani, hogy hogyan éljen szexuális életet, mert attól majd minden rendben lesz. Mert nem lesz rendben.”

Ne féljünk kimondani, hogy keresztény ország vagyunk!

„Az iskolákban nem kap elég hangsúlyt a kereszténység” – mondja az érsek. „A gyerekeknek előbb kellene a kereszténységről tanulniuk, mint a diwaliról vagy a ramadánról. Ne féljünk kimondani, hogy keresztény ország vagyunk! A római katolikus a muszlimok segítségére lehetnek a brit társadalomba való beilleszkedés kapcsán” – mondta Murphy-O'Connor: „Még akkor is, amikor kisfiú voltam, az ország gyanakodva nézte a római katolikusokat. Tony Blair is úgy gondolta, nagyon nehéz lesz áttérnie a katolikus vallásra, amíg miniszterelnök. A dolgok mára megváltoztak, de nem eléggé” – hangsúlyozta az érsek. „Nevetséges, hogy a trónörökös házasságot köthet muszlimmal vagy hottentottával, de katolikussal nem. Károly herceg anglikán vallású, ezért a következő koronázásnál anglikán szertartást kell végezni – de ennek már valamilyen módon be kell vonnia a többi vallást is.”

Magyar Kurír