Az olasz fiú az egyházért és a pápáért ajánlotta fel életét és szenvedését

Mindemellett Carlo – akinek életrajza a közelmúltban jelent meg olasz nyelven – mély lelki életet élt. „Elsőáldozása óta napi áldozó volt. Mindennap elimádkozta a rózsafüzért és rövid szentségimádást végzett” – idézi fel Carlo gyerekkorát édesanyja, Antonia Acutis.

„Carlo hihetetlenül nagylelkű volt mindenkivel. Nyitott volt mindenki iránt. Szeretettel fordult az idegenek, a fogyatékosok, a gyerekek és a koldusok felé. Olyan volt, mint egy üdítő forrás” – idézi az édesanyát a CNA hírügynökség.

Antonia Acutis így emlékezik: „Nem sokkal halála előtt felajánlotta szenvedéseit a pápáért és az egyházért. Hősiesen viselt szenvedése mindenkit megindított. Amikor orvosa megkérdezte, sokat szenved-e, azt felelte: Vannak, akik sokkal többet szenvednek.”

Francesca Consolini, a Milánói Egyházmegye szenttéavatási eljárásainak posztulátora szerint az előírt öt év letelte után indokolt Carlo boldoggáavatásának elindítása. „Korához képest egyedülállóan erős, tiszta hite volt. Normális, szelíd, őszinte fiú volt, akit érzékenyen érintettek a körülötte élők problémái. Az életet Isten becses ajándékának tartotta. Halála után sokan leírták vele kapcsolatos emlékeiket, és vannak, akik imádságban a közbenjárását kérik” – nyilatkozott a posztulátor.

Magyar Kurír