XVI. Benedek pápa köszönetét fejezte ki az elnöknek megtisztelő látogatásáért, gratulált államfői kinevezéséhez és személyén keresztül köszöntését küldte minden olasz embernek, akik naponta nagy szeretettel és lelkesedéssel tanúskodnak az iránta való ragaszkodásukról. A szeretetnek ebben a megnyilvánulásában a pápa azoknak a hitbeli és történelmi szálaknak a megerősítését látja, amelyek évszázadok óta egymáshoz fűzik Itáliát és Péter utódát, akinek székhelye az Isteni Gondviselés akaratából ebben az országban van.
A Szentatya itt utalt a Lateráni Egyezményre, amellyel megalapították a Vatikánváros államát és amely „abszolút és látható függetlenséget” biztosít a Szentszéknek és garantálja „vitathatatlan szuverenitását” nemzetközi szinten. „Ennek az egyezménynek az erejében az olasz köztársaság különböző szinteken és módokon értékes és mindennapos segítséget nyújt ahhoz, hogy végezhessem küldetésemet, mint az egyetemes egyház pásztora” – mondta pápa, majd ezekkel a szavakkal folytatta beszédét: „Az Ön mai látogatása jó alkalom arra, hogy megerősítse a kölcsönös látogatások immár több évtizedes hagyományát…illetve, hogy elgondolkodjunk ezek mélyebb értelméről, az egyház és az állam kapcsolatáról.”
A Gaudium et spes zsinati lelkipásztori konstitúció a politikai közösség és az egyház kapcsolatával foglalkozó részében ezt olvassuk: „A politikai közösség és az egyház a maguk területén függetlenek egymástól és autonómiájuk van. Mind a kettő ugyanazoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja… Annál gyümölcsözőbb lesz szolgálatuk mindenki javára, minél egészségesebben együttműködnek a helyek és a körülmények szerint.”
„Szívesen csatlakozom ahhoz a jókívánsághoz Elnök Úr, amelyet küldetése kezdetén megfogalmazott, hogy ez az együttműködés folytatódjon és tovább fejlődjön” – mondta a Szentatya. Az egyház és az állam ugyanis valóban független, ám mindkettő hivatása az, hogy a saját küldetése, céljai és eszközei szerint az embert szolgálja, aki címzettje és résztvevője az egyház üdvözítő küldetésének, miközben az állam polgára is. Az államnak nemcsak a polgárok közjavával kell foglalkoznia, mint a fizikai egészség, az oktatás, vagy a gazdasági jólét, mivel az ember vallási dimenziójában is jelen van az állam előtt.
A Szentatya ismét csak a zsinati tanításra hivatkozva érintette a vallásszabadság kérdését is, hangsúlyozva, hogy ez nem jelentheti csupán azt, hogy nem üldözi a vallást és nem szól bele polgárai egyéni vallási meggyőződésébe. A vallásszabadság nemcsak az egyén, a család, vallási csoportok és magának az egyháznak a joga, hanem feltételezi azt is, hogy a polgári hatalom megteremti a vallási élet fejlődésének a feltételeit.
Azoknak az alapvető elveknek a nagy része, amelyeket a II. Vatikáni Zsinat hirdet, jelen van az olasz alkotmányos szövegben is – állapította meg a pápa. A vallásszabadság – tette hozzá – nem mond ellent az állam érdekeinek, és a társadalom javáért elkötelezett laikus hívek minden más állampolgárral azonos jogokat kell, hogy élvezzenek. A veronai Olasz Országos Tanácskozás résztvevőihez intézett beszéde nyomán a pápa hangsúlyozta, hogy az egyház nem politikai szereplő, és nem is akar az lenni, mindazonáltal szívén viseli a politikai közösség javát és felajánlja szolgálatát Itáliának és minden országnak, amelyben jelen van. A Szentatya a hivatalos látogatást tevő olasz elnökhöz intézett beszédét azzal zárta, hogy kifejezte reményét: Itália mindig előmozdítója legyen azoknak az emberi és keresztény értékeknek, amelyek mindig lényegi jegyei történelmének és kultúrájának.
Az olasz köztársasági elnök köszöntő beszédében örömmel emlékezett XVI. Benedek pápának a béke érdekében tett határozott és világos felhívásaira, majd hosszabban érintette az egyház és az olasz állam harmonikus kapcsolatát, és elismeréssel szólt arról, hogy a katolikus egyház milyen rendkívül fontos szerepet tölt be az olasz társadalomban. Az elnök hangsúlyozta továbbá, hogy a politikának soha nem lenne szabad lemondania eszmei, spirituális és etikai vetületeiről.
A pápával való találkozás után az olasz elnök Massimo d'Alema külügyminiszter és Tarcisio Bertone bíboros államtitkár társaságában a Királyi Terembe indult, ahol találkoztak a Szentszék mellé akkreditált diplomáciai testület tagjaival. Bertone bíboros államtitkár beszédében a diplomáciai elkötelezettségről szólt, amely spirituális küldetést is jelent.
Giorgio Napolitano vatikáni látogatása a Szent Péter-bazilikában ért véget, ahol az olasz államfő néhány percre megállt Szent Péter sírjánál.
Az eseménnyel kapcsolatos szentszéki közlemény szerint az olasz államfő látogatása a Vatikánban alkalmat adott a nemzetközi helyzet (köztük a Közel-Kelet, az európai integráció és az afrikai kontinens kérdéseinek) áttekintésére. A Szentszék és Itália elkötelezte magát arra is, hogy együttműködnek a nemzetközi intézmények jobb működése érdekében.
VR/Magyar Kurír
