Az Oltáriszentség mint a nagy találkozás elővételezése – 2008. április 7.

Immáron magunkba fogadhatjuk Istent, aki így belénk oltja a dicsőséges élet iránti egyre égőbb vágyakozást. Ha megáldozunk, Istent úgy birtokoljuk, hogy közben Isten birtokol minket, Isten nem úgy birtokol, hogy kisajátítja életünket, hanem úgy, hogy egyre jobban adja az ő életét. Ezért az áldozással létünk gyarapszik.

A létezés ugyanis magasabb rendű a birtoklásnál. Isten a végtelen, háromszemélyű lét, ezért általa minden elképzelhető hiányunk megszűnik. Ezért mondja Jézus, hogy nem éhezünk, és nem szomjazunk többé. Ami nem végtelen, azt megunjuk. Ha ideiglenes értékekkel táplálkozunk, egyre éhesebbek és mohóbbak leszünk. A világ nyugtalansága egyre növekszik. Egyre több a zaklatott ember.

Szívünk nyugalmát egyedül Jézusnál találjuk meg, aki az Oltáriszentségben itt van közöttünk, hogy áthidalja az első és a második eljövetele közötti időszakot.

Sánta János