Az Osservatore Romano megemlékezése VI. Pál pápáról

Vatikán: A Vatikán lapjának augusztus 5-6-ai, összevont számában Michele Giulio Masciarelli újságíró írt cikket VI. Pál pápáról, megemlékezve halálának 24. évfordulójáról.
A szerző megállapítja, hogy az 1963-78. között uralkodó pápa a szintézis bölcsességével rendelkezett. A gyengédség és az erő pápája volt, aki összhangot teremtett az evangélium és a történelem között. A világ helyzetét elemezve az égető problémák megoldását kereste, és hirdette, hogy minden ember számára meg kell valósítani a teljes fejlődést. Az „emberiség tanítómestereként” végleges gyógyítást, örök vigaszt kínált fel a lélek sebeire. Hitt a kérdésfelvetés erejében. Tudta, hogy az alázattal feltett kérdés meghozhatja az életünket megváltoztató találkozást, a kinyilatkoztatás válaszát, a misztérium felismerését. A szépség útját hirdette. Ennek végigjárására szólította fel a híveket 1975. március 6-án mondott beszédében, amellyel lezárta a VI. mariológiai kongresszust és egyben megnyitotta a XIV. Mária-kongresszust. Aggodalommal állapította meg, hogy napjainkat a kultúra és az evangélium, az egyház és a művészetek kettéválása jellemzi. 1964. május 7-én, a Sixtus-kápolnában a művészekkel való találkozáson kifejtette, hogy az egyháznak szüksége van a művészekre. A péteri szolgálatnak szüksége van a művészekkel való együttműködésre, mivel „szolgálatunk az, hogy hirdessük, hozzáférhetővé és érthetővé, sőt, érzelmileg meghatóvá tegyük a lélek, a láthatatlan, a kimondhatatlan világát, Isten világát. És ebben a műveletben, amely a láthatatlan világot hozzáférhető formákba önti, ti vagytok a mesterek” –mondotta VI. Pál.
II. János Pál szintén ezeket a gondolatokat fejtette ki 1999. április 4-én a művészekhez írt levelében. Montini pápa a zsinat tanítása nyomán a szépség szükségszerűségéről szól: „Ennek a világnak, amelyben élünk, szüksége van a szépsége, hogy ne essen kétségbe. A szépség, mint az igazság, örömmel tölti el az emberek szívét, értékes gyümölcs, amely ellenáll az idő múlásának, amely közös csodálatban egyesíti a nemzedékeket. A szépség, amely az üdvösséghez vezető út, e gondolat jellemezte VI. Pál pápaságát. Érzékeny volt a szépségre, mert érzékeny volt az életszentségre” – írja az Osservatore Romano szerzője, emlékeztetve Dosztojevszkijre: „A szépség üdvözíti a világot.” Masciarelli hozzáteszi: „De melyik ez a szépség? A megváltott, a megszentelt szépség, amely a Lélekből fakad, amely a legvégső valósághoz kapcsolódik, amelynek útját végigjárva eljutunk az Örök Atyához.”
Lionello Torosani ugyancsak az Osservatore Romano hasábjain Montini pápa egyház iránti szeretetéről emlékezik meg, „Élete szüntelen pünkösd volt” címmel. VI. Pál, Urunk színeváltozásának estéjén, utolsó Miatyánkját az egyházért imádkozta el. Rendíthetetlenül szerette egyházát. Vallomása szerint „úgy tűnik, semmi másért nem éltem, csak az egyházért.” Magára vette a nemsokkal beiktatása előtt összehívott zsinat súlyát, azzal a meggyőződéssel, hogy a püspöktestvérekkel való találkozó nélkülözhetetlen a párbeszéd, a befogadás, a lelkipásztori megoldások megalapozásához. Célja az volt, hogy segítséget nyújtson a társadalomnak, amely könyörtelenül halad a technológiai átalakulás felé. Az evangélium fáradhatatlan hírnökeként eljutott a Szentföldre, Indiába, a világ számos részébe, sok olasz városba, plébániára és XXIII. János szavai nyomán ő is a pozitív vonásokat, az összekötő kapcsokat kereste a negatív, széthúzó jelenségekkel szemben. Meghallotta a megsebzett és megalázott emberiség segélykiáltását. A „Populorum progressio” k. enciklikájában megjelölte az igazi értékek útját, amely nem más, mint a haladás, a béke, az igazságosság. Ezekre van szükség ahhoz, hogy az emberek egyforma méltósággal élhessenek, amelyet Istentől kaptak ajándékba. Amikor érezte, hogy végéhez közeledik földi élete és szíve az örök nyugalomra készülődött, égő vágyat érzett arra, hogy szavai szerint átölelje, köszöntse, szeresse és megáldja egyházát. Jézus maradéktalan követése, a kereszt feltétlen és határtalan imádata jellemezték pápaságát, amelyet végrendeletében ezekkel a szavakkal foglalt össze: „Remélek, hiszek, szeretek.” VR/MK