Az új bíborosok

Jelenleg 179 bíborosa van az Egyháznak, akik közül 102-en 80 évnél fiatalabbak, vagyis választókorúak, azonban a november 20-ra összehívott konzisztóriumig további egy hely üresedik meg. A hatályos szabályok értelmében - amitől a Szentatya természetesen szabadon eltekinthet - a választó bíborosok összlétszáma 120 lehet. Huszonnégy új bíboros kinevezésével XVI. Benedek ezt most csupán egy fővel haladja meg, azonban a rákövetkező alig több mint egy év során, 2012 januárjáig további 11 bíboros tölti be a 80. életévét, így nem kizárható, hogy azok közül, akik a mostani keretbe nem fértek be, akár már jövőre egy újabb konzisztóriumon csatlakozhatnak a pápa legszorosabb munkatársait tömörítő Szent Kollégiumhoz.

A frissen megnevezett bíboros-jelöltek között találhatók azok, akik a Római Kúria fontosabb hivatalainak vezetőiként mondhatni automatikusan bíbor-várományosnak tekinthetők. Ezért találjuk a listán Angelo Amatót, a Szenttéavatási, illetve Mauro Piacenzát, a Kléruskongregáció prefektusát.

A pápai tanácsok vezetői viszont XVI. Benedek alatt nem számítanak ilyennek. Igaz, az utóbbi időben a pápa több esetben már eleve bíborost nevezett ki, például a Pápai Családtanács élére Ennio Antonelli volt firenzei érsek, vagy az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa élére Peter Turkson volt Cape Coast-i érsek személyében.

A mostani konzisztóriumon viszont a pápai tanácsok még nem bíborosi rangú elnökei közül ott találjuk majd a „Cor Unum” élére csak pár hete kinevezett Robert Sarah-t, továbbá a Kultúra Pápai Tanácsa és a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsa elnökeit: Gianfranco Ravasi, illetve Kurt Koch érseket (ez utóbbi szintén nem régi kinevezésű). Nem kap viszont (egyelőre) bíbort a Törvényszövegek (Francesco Coccopalmerio), az Egészségügyi Dolgozók (Zygmunt Zimowski), a Vándorlók (Antonio Maria Veglió), a Tömegtájékoztatás (Claudio Maria Celli), valamint a frissen létrehozott Új Evangelizáció Pápai Tanácsa elnöke (Salvatore Fisichella).

Ugyancsak főhivatal vezetőjeként kap bíbort Fortunato Baldelli főpenitenciárius és Raymond Leo Burke, az Apostoli Szignatúra Legfelső Bíróságának prefektusa. Paolo Sardi érsek, aki II. János Pál utolsó éveiben a pápai beszédek előkészítéséért volt felelős, nem vice-camerlengói (az Apostoli Kamara helyettes vezetője) minőségében lesz bíborossá kreálva, hanem mert 2009-ben a pápa kinevezte a Szuverén Máltai Lovagrend patrónusává, tehát szentszéki „felelősévé”: a Szentszék nem nagykövetet nevez ki a rend mellé, hanem bíboros patrónust (amíg nem bíboros addig címe csak pro-patrónus). Ugyancsak bíborosi méltóságra emelkedik a neves kánonjogász Velasio De Paolis, a Szentszék Gazdasági Ügyei Felügyelőségének (egyfajta vatikáni számvevőszék) elnöke, akit a nyáron a Szentatya a Krisztus Légió újjászervezésének kényes feladatával is megbízott. Szintén a várható volt, mert bíborosi méltósággal járó posztot tölt be, Francesco Monterisi, a Falakonkívüli Szent Pál-bazilika archipresbiterjének kinevezése.

A keleti egyházakat képviseli a következő konzisztóriumon Antonios Naguib alexandriai kopt pátriárka, a Püspöki Szinódus éppen ülésező, közel-keleti régióval foglalkozó részleges közgyűlésének előadója. Így a kopt katolikus egyház mindenkori pátriárkájának bíborosi kinevezése immár megszilárdult gyakorlatnak tekinthető.

Hét metropolita is az új bíborosok listáján található: a kongói Kinshasa (Laurent Monsengwo Pasinya), az amerikai Washington (Donald W. Wuerl), a brazíliai Aparecida (Raymundo Damasceno Assis), a lengyelországi Varsó (Kazimierz Nycz), a Sri Lanka-i Colombo (Albert Malcolm Ranjith Patabendige Don), a németországi München és Freising (Reinhard Marx), valamint az olaszországi Palermo (Paolo Romeo) érsekei. Ranjith érsek köztudottan a Szentatya liturgikus tanításának egyik leghűségesebb követője. Romeót viszont inkább a Summorum Pontificum ellenzői között tartották számon, ám kétségkívül jól sikerült a Szentatya október 3-i palermói látogatásának megszervezése.

Nem tekinthető szokványosnak viszont a két immár nyugalmazott metropolita, Raúl Eduardo Vela Chiriboga, az ecuadori Quito, illetve Medardo Joseph Mazombwe, a zambiai Lusaka volt érsekének kinevezése. Előbbi közvetlenül a később botrányos körülmények között megnősülő (és azóta is a nős papságot szorgalmazó) Emanuel Milingót váltotta, utóbbi pedig alig néhány hete mondott le egyházmegyéjéről a betöltött nyugdíjkorhatár miatt.

Több esetben megfigyelhető, hogy a Szentatya nem emeli bíborosi méltóságra azokat a hagyományosan bíborosinak számító székhelyekre kinevezett új főpásztorokat, ahol a nyugalmazott előd még választókorú. Ennek gyakorlatát XVI. Benedek vezette be a legutóbbi konzisztórium alkalmával (Romeo és Nycz érsekek ezért is maradtak ki az akkori kinevezettek köréből), s ez magyarázza például, hogy az új bíborosok között most nem található meg többek között az új New York-i, firenzei, torinói, vagy sevillai érsek.

A hagyományoknak megfelelően a Szentatya ezúttal is kinevez négy 80 év feletti bíborost, akik a bíborosi kalapot korábbi kiemelkedő szolgálatuk elismeréseként kapják. A volt spanyol tábori püspök, José Manuel Estepa Llaurens esetében XVI. Benedek vélhetően a Katolikus Egyház Katekizmusának összeállításában játszott szerepét kívánja jutalmazni, Elio Sgreccia érsek a Pápai Életvédő Akadémia, Walter Brandmüller pedig a Pápai Történettudományi Bizottság élén végzett tudományos munkássága és szolgálata elismeréseképpen kapja a bíbort. A Szentatya számára minden bizonnyal az egyik legkedvesebb bíborosi kinevezés Domenico Bartoluccié: a Sixtus-kápolna Kórusának egykori karnagya testesíti meg azt az egyházzenei stílust, amit XVI. Benedek az egyetemes Egyház számára is követendőnek tart a liturgiában.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír