Az új boldogok életrajza

Giuseppina Suriano
A szicíliai származású, szent életű hölgy 1915-ben született Palermo mellett egy Partitico nevű faluban és mindössze 35 esztendősen hunyt el. Gyermekkorától fogva vallásos neveltetésben részesül. Már tízévesen belép az Olasz Katolikus Akcióba, ott teszi magáévá az életét alapvetően meghatározó hármas jelszót: eucharisztia, apostolkodás, hősiesség. A szüntelen imádkozás, önfeláldozás és apostoli szolgálat közepette telnek napjai. Hamarosan eldönti, hogy életét teljesen Krisztusnak akarja szentelni, ám elhatározását nem tudja megvalósítani: szülei más sorsot szánnak neki. Giuseppina feltűnően szép leányként sok ifjúnak megdobogtatja a szívét, szülei férjhez akarják adni. Õ nem tágít, ám közbeszól törékeny egészsége, valamint családja pénzügyi nehézségei; így hőn óhajtott álmát, hogy klauzúrás apáca legyen, soha nem tudja valóra váltani. A sok fájdalom ellenére a mosoly soha nem hagyja el ajkát. 1932-ben szüzességi fogadalmat tesz, amelyet lelki vezetője jóváhagyásával havonta megújít. 1948-ban megalapítja a Mária Leányai társaságát, amelynek vezetője egészen haláláig. Három társával együtt életét a papok megszentelődéséért ajánlja föl. Egy évre rá gyógyíthatatlan betegség támadja meg szervezetét, amely ágyhoz köti Giuseppinát. A halál 1950-ben éri utol, így nem sikerül utolsó kívánságát beteljesítenie, hogy elmenjen Rómába Maria Goretti szentté avatására. „Egy szent élt közöttünk” – mondták az emberek Giuseppináról szülőfalujában.
Alberto Marvelli
1918. március 11-én született Ferrarában és 1946-ban 28 éves korában hunyt el közúti balesetben, Riminiben. Alberto mélyen vallásos családban született, második gyermekként jött a világra. A Marvelli család 1930-ban Ferrarából Riminibe költözik. A város egyik szegénynegyedében találnak lakást, amelyben napszámosként dolgozó halászok és kőművesek élnek. Házuk rövid időn belül sokak otthonává válik, a Marvelli család jellegzetessége, hogy segít, akin csak tud. Alberto még szinte gyermekként csatlakozik a Katolikus Akcióhoz és elkötelezett világi apostoli szolgálata a társulat keretében bontakozik ki teljes szélességében.
1933-tól naplót vezet, amelyben leírja lelki életének alakulását, Isten-élményének útvonalát. Többek között ezeket olvassuk e lapokon: „Jézustól születtem és teljesen az Övé akarok lenni.” „Jézusom, add meg a szükséges akaratot, hogy a szentek útján járjak.” „A tökéletesség útja nagyon nehéz, de én tudom, hogy Jézus segítségével nincs lehetetlen.” 1941-ben Alberto Marvelli mérnöki diplomát szerez. 1943-ban kezdődnek a bombázások Riminiben. A sportszerető, dinamikus fiatal ebben az időszakban szünet nélkül a menekülők, hajléktalanok között apostolkodik. Közéleti szerepelésre is felkérik: városában tanácsosként részt vesz a háború sújtotta lakosság megsegítésére alakult bizottság munkájában és fiatal kora ellenére Olaszország morális és polgári újjáépítésének jelképévé válik. Hatalmas összegek mennek át a kezén, amelyeket – tanúbizonyságok szerint – a legnagyobb átláthatósággal kezel és méltányosan, az igazságosság jegyében utal ki a károsultaknak. Szolgálatát a legtisztább evangéliumi szellemben végzi – amint naplójában feljegyzi – jézusi magatartással közeledik az elesettekhez. 1945-ben püspöke megbízza a Katolikus Diplomások társulatának vezetésével. Elkötelezettségét ebben a két szóban lehet meghatározni: kultúra és szeretetszolgálat. Alberto Marvelli fiatal életének tragikus baleset vet véget: 1946. október 5-én este választási gyűlésre indult kerékpáron, amikor egy katonai kamion elgázolta. Halálát az egész ország siratta.
Pedro Tarres
Az orvos és pap Tarres atya a spanyolországi Barcelona közelében született egyszerű, ám hívő katolikus családban. A piarista és jezsuita tanítványként felnövő Pedro Tarres vidám és szeretetre méltó természetét már gyermekkorától áthatja a Szűzanya szeretetétől megszentelt, mély hit. Kiváló, erényes és szeretetteljes diák, aki 22 évesen tisztasági fogadalmat tesz, majd találkozik a Keresztény Fiatalok katalán Egyesületével és a Katolikus Akcióval. A fiatalok előtt az imának, a jó cselekedeteknek és az önfeláldozásnak szentelt életről tesz tanúbizonyságot. Orvosi tanulmányai befejezése után megalapítja a barcelonai Miasszonyunk szanatóriumot. Orvosi hivatása gyakorlása közben is megtartotta a szeretet és a teljes élet példáját, sosem vesztette el a másokra is átragadó jókedvét, amelynek köszönhetően betegeit mindig tiszteletteljes barátsággal kezelte. 1936-ban megtapasztalja a spanyol polgárháború gyűlöletét és üldöztetését. 1938-ban besorozzák mint a republikánus hadsereg orvosát; a katonáknak titokban csempészi be az Oltáriszentséget, hogy áldozhassanak. Pedro Tarres elhatározza, hogy életét végérvényesen Istennek ajánlja. Egy évvel később belép a barcelonai szemináriumba és 1942-ben szentelik pappá. A Katolikus Akció előbb fiatal férfi, majd női tagjainak lelkésze lesz. Jelmondata: „Mindent, vagy semmit”. Az igazán nagy egyéniségek nem tudják csak félig átadni magukat hivatásuknak – méltatja őt az Olasz Katolikus Akció. Nyolcéves papi szolgálata alatt számtalan megbízatást és munkát vállal Tarres atya, akinek egészségét ugyan aláásta a betegség, de apostolkodásában mindvégig fáradhatatlan volt. 45 évesen hunyt el. VR/MK