Az új evangelizáció és hitvallóink ismerete

„Marton Boldizsárnak egy fiatalkori önéletrajzi regényét tartja kezében a kedves Olvasó, melyben az első világháború során átélt lélekfeszítően izgalmas kalandjait meséli el a Marcell atya néven ismertté vált későbbi kármelita szerzetes. Szendrey Árpád személye mögé bújva – aki sokszor csodával határos módon szabadult meg az albán fronton megélt küzdelmek csapdáiból – a hazájába visszatért magyar katonatiszt elbeszélése idegen földön eltemetett magyar katonatársainak és egy albán leánynak kíván halhatatlan emléket állítani: akikkel mélyen összekötötte a bajtársi és a közös hazaszeretet, valamint a szívében fellángolt szerelem öröme és fájdalma” – írja könyvismertetőjében a kármelita tartományfőnök.

Az önéletrajzi regényt először a zalaegerszegi Zrínyi nyomda adta ki, 1922-ben. Bár a mű Marton Boldizsár megtérése előtt íródott, s szerzője később, a kármelbe lépésekor korábbi irodalmi tevékenységének összes gyümölcsét, így ezt a könyvét is elégette és megtagadta, még sincs okunk kételkedni a főhőse által megjelenített erények – mint például a mélységes emberség, a társak és a gyengék irányába mutatott nemesszívűség és együttérzés, a más kultúra iránti tisztelet, a természet szépségét felismerni tudó érzékenység, a női nem felé megnyilvánuló őszinte nagyrabecsülés, az igaz hazaszeretet és a bajtársi hűség – valódiságában, mint ahogy az írás első világháborús dokumentum-értékében sem – fogalmaz Bakos Rafael.

Marcell atya huszonnyolc évvel később írt másik önéletrajzi műve, a Szépszeretet is tanúskodik a Muzulmán Sírokon címmel megjelent könyv egyes eseményeinek igaz voltáról, de ott már nem tulajdonít fontos szerepet az egyes epizódok részletes és izgalmas elmesélésének, mert azokat egy magasabb nézőpontból szemléli, s azoknak mintegy teológiai olvasatát adja. Ahogyan ugyanis a Szépszeretetben meg is jegyzi: „Nincs értelme, hogy háborús élményeimet leírjam: Úgyis csak egy a magja, egy 'a nótája', az érem” – vagyis akit az érem jelképez, akinek gondoskodó és minden veszélytől megóvni képes láthatatlan kezét felismeri a külső történések mögött: a Szépszeretet Anyja, Mária, aki Istennek Krisztusban megnyilvánuló szeretetére nyitja meg Marton Boldizsár szívét.

Marcell atya e két írása: a 35 éves korában megjelentetett önéletrajzi háborús kalandregény és a 63 évesen megírt önéletrajzi vallomás élete alapvető megváltozásáról szerencsésen kiegészítik egymást a fiatal katonatiszt háborús élményeire vonatkozóan – írja a most megjelent kötet megjelenése kapcsán Bakos Rafael. Az előbbi a fronton megélt események lélegzetelállítóan izgalmas elbeszélése, míg a második a felszíni történések kulcsa: egy egész életre kiterjedő természetfölötti anyai jelenlét és a gondoskodás hálával teli felismerése és megvallása.

A Muzulmán Sírokon című önéletrajzi regény érdekfeszítő és hiteles értékekben gazdagító olvasmány. Tanulságos Marton Boldizsár emberi optimizmusa, ahogyan reményt sugalló módon tud az általa átélt fájdalmas élményekre is visszatekinteni: „ami szép, az nem múlhat el, ami jó, az örökké él” – írja műve befejező soraiban. Érvényes ez a fiatal katonatiszt be nem teljesült szerelmére is, amely a fájdalom ellenére is tudta gazdagítani Marton Boldizsár szívét.

XVI. Benedek pápa a keresztény reményről írt enciklikája szerint az embert csak a szeretet képes megváltani, s „ez először a tisztán evilági területen érvényes.” A másikkal való mély egymásra találás élményétől alapvetően megváltozik az ember élete: „Ha valaki megtapasztalja életében a nagy szeretetet, ez a 'megváltás' pillanata, amely új értelmet ad az életének.” (Spe salvi, 26) A másikkal való közös, mély átélésekben létrejött és elmélyült szeretet az embert akkor is képes kiemelni magányából, ha a másik érzékelhető jelenléte számára valamilyen módon megszakadt. Érvényes ez Marton Boldizsár albán földön szerzett tapasztalataira is: hazájába visszatérve is úgy érzi, hogy továbbra is elszakíthatatlan kötelék fűzi a fronton elhunyt honfitársaihoz, akikkel együtt tette kockára életét a közös célért, hazájuk remélt javáért, mind pedig ahhoz a muzulmán lányhoz, aki képes lett volna őérte mindenről – még saját hazájáról, rokonairól és vallási hovatartozásáról is – lemondani, csakhogy a magyar katonatisztet követve, kedvesével maradhasson mindörökre – írja a könyv ajánlójában a kármeliták magyarországi tartományfőnöke.

Bakos Rafel köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik munkájukkal lehetővé tették e könyv újabb megjelenését: a keszthelyi VÉK-közösség tagjainak, akik a szöveget begépelték; a budapesti klerikátusnak és a keszthelyi noviciátusnak, melynek tagjai a szöveg gondozásában segítettek s a győri rendháznak, mely lehetővé tette a kiadást.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír