„Az Úr napja nélkül nem élhetünk”

Pápai szentmise a Stephansdomban

Kitekintő – 2007. szeptember 9., vasárnap | 17:09

A zsúfolásig megtelt Stephansdomban mondott ma délelőtti szentmisén a Szentatya prédikációjának középpontjában a vasárnap méltó megünneplésére való felhívás, és az önző, csak önmagának élő életstílus elleni fellépés állt.

A pápa felidézte beszédében a mai Tunézia területén 304-ben  bíróság elé idézett keresztények szavait, akik arra a kérdésre, hogy a tiltás ellenére miért ünnepelték meg az Eucharisztia napját, így válaszoltak: „Sine dominico non possumus!” vagyis az Úrnak szentelt nap nélkül nem élhetünk.

A mai modern időben a vasárnap egyre inkább csupán a szabadidőt jelenti sokak számára, amire valóban szükség is van. De ha a szabadidőnknek nincs meg az a központja, amely az Egészre, a dolgok értelmére irányítja a figyelmünket, akkor a szabadidő üressé válik, és elveszíti értelmét.

Szükség van arra, hogy találkozzunk Istennel és a feltámadt Krisztussal. Ez a találkozás a vasárnapi szentmisében ölt konkrét és egyúttal közösségi formát is. A vasárnapi szentmisén való részvétel egyfajta belső rendet teremt bennünk, középpontjává válik szabadidőnknek és egész életünknek. A szentmisén való részvétel tehát nem parancsolat kérdése, sokkal inkább belső igény kell, hogy legyen – figyelmeztetett a Szentatya.

A pápa ezen a ponton a teremtett világ megóvásának fontosságára is kitért. Utalt arra, hogy a vasárnapot már a kereszténység kezdetén – Krisztus feltámadására is emlékezve – a Teremtés napjaként ünnepelték. Ma, amikor a Teremtés művét az ember oly sokféle módon veszélyezteti, erre is gondolnunk kell a vasárnap megünneplésekor – mondta.

A Szentatya beszédének további részében az önző, önmagának élő életforma ellen emelte fel szavát. Idézte a mai evangéliumi szakaszból (Lk 14,25-33) Jézus Krisztus szavait: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom.”

Ezek a szavak talán megdöbbentően hangzanak, mondta a Szentatya, de helyesen kell értenünk őket. Minden időben voltak olyanok, akik teljesen Istennek szentelték életüket, mint például Szent Benedek és Skolasztika, Szent Ferenc és Klára, Árpád-házi Szent Erzsébet, Loyolai Szent Ignác, Avilai Nagy Szent Teréz, Boldog Teréz anya, Szent Pio atya.

Az evangélium szavai azonban mindenkihez szólnak, mindenkinek megvan a saját személyre szabott útja, amelyen Istent követve élete értelmét megtalálja. Erre az útra azonban csak az talál rá, aki képes szeretni. A szeretet pedig mindig azt igényli, hogy kilépjünk önmagunkból. Önmagunk elveszítése nélkül nincs élet. Isten elveszítette önmagát irántunk való szeretetből. Csak ez teszi lehetővé, hogy mi is szabaddá váljunk, és valóban megtaláljuk az életet. Ez a központi magva annak, amit az evangéliumban ezen a vasárnapon az Úr közölni akar velünk” – fogalmazott a pápa.

Magyar Kurír