Az Úr soha nem hagy el minket

A Szentatya köszöntötte a híveket, így az augsburgi érsekségről érkezett honfitársait is. Elmélkedését a napi evangélium alapján kezdte: „arról olvashatunk, amikor Jézus tanítványai a Genezáreti-tavon viharba kerülnek. Az apostoloknak erős ellenszéllel kell megküzdeniük, miközben Jézus félrevonulva imádkozik a Mennyei Atyához. Talán sokan tapasztaltunk már hasonlót: egy különösen nehéz helyzetet kell legyőznünk, s közben úgy érezzük, hogy Isten nagyon távol van tőlünk. Ám valójában amikor Jézus az Atyával van, Vele beszélget, az övéivel marad, segítségükre siet. Minket sem hagy magunkra az Úr. Bízzunk abban, hogy közel van hozzánk. Hallgassuk és kövessük őt! Ő biztosan kísér bennünket utunkon – hangsúlyozta Benedek pápa.

Jézus visszavonul a hegyre, ahol egész éjjel imádkozik. Az emberektől, tanítványaitól elválva megmutatja az Atyával való bensőséges kapcsolatát, és azt, hogy szükség van a világ zajától elszakadva a magányban való imára. Jézusnak ezt az eltávolodását azonban nem úgy kell értelmezni, mint az emberek iránti érdektelenségét vagy az apostolok magára hagyását. Éppen ellenkezőleg, ahogy Szent Máté írja: „fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra” (Mt 14,22), hogy majd ott újra találkozzanak. A viharos széllel küzdő tanítványokhoz Jézus a vízen járva közeledett. „Amint meglátták a tanítványok, hogy vízen jár, rémülten kiáltották: 'Kísértet!' – és félelmükben össze-vissza kiabáltak” (Mt. 14,25-26). Nem ismerték fel, hogy az Úr volt, de Jézus megerősítette őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27).

E történetnek az egyházatyák nagy jelentőséget tulajdonítottak. A tó, amelyen Jézus tanítványai tomboló szélben hajóznak, az életet, a látható világ bizonytalanságát jelképezi; a vihar mindazon gyötrelmeket, megrázkódtatásokat és nehézségeket, amelyek az embert sújtják. A bárka pedig a Krisztus által épített és az apostolok vezetésére bízott egyház – fogalmazott a Szentatya. Kiemelte: Jézus arra akarja rávezetni tanítványait, így minket is, hogy bátran viseljék az élet hányattatásait. Bízva Istenben, aki kinyilatkoztatta magát Illésnek a Hóreb hegyén egy „enyhe szellő susogásában” (1 Kir 19,12).

Az evangélium Péter gesztusával folytatódik: a Mester iránti szeretettől vezérelve elindult felé a vízen. „De az erős szél láttára megijedt, s mikor merülni kezdett, így kiáltott: 'Uram, ments meg!' (Mt 14,30). Szent Ágoston így ír: az Úr lehajolt és kezével felemelt. Saját erődből nem tudsz felállni. Szorítsd meg a kezét, aki lehajol hozzád. Ezt nemcsak Péternek mondja, hanem nekünk is – hangsúlyozta XVI. Benedek.

Péter a vízen jár, de nem saját erejéből, hanem az isteni kegyelemnek köszönhetően, amelyben hisz. Amikor elárasztja a kétség, amikor már nem szegezi tekintetét Jézusra, hanem megijed a széltől, amikor nem bízik teljesen a Mester szavában, belül eltávolodott tőle, és ekkor az fenyegeti, hogy elmerül az élet tengerében. Velünk is így van ez – figyelmeztetett a pápa. Ha csak magunkat látjuk, már nem tudunk a viharokon és az élet vizein áthaladni. A nagy gondolkodó, Romano Guardini írja: az Úr „mindig közel van, mivel létünk gyökere. Meg kell tapasztalnunk kapcsolatunkat Istennel az eltávolodás és a közeledés pólusai között. Közelében megerősödünk, eltávolodva Tőle próbáknak vagyunk alávetve.” (Elfogadni önmagunkat, Brescia, 1992, 71)

Illés próféta tapasztalata, aki meghallotta Isten jelenlétét és Péter apostol hitbeli vívódása által megértjük, hogy az Úr, még mielőtt keresnénk vagy hívnánk, maga jön felénk. Leereszkedik az égből, hogy megfogja a kezünket és felemeljen magához. Csak azt várja tőlünk, hogy maximálisan bízzunk benne, hogy valóban megfogjuk a kezét. Imádkozzunk Szűz Máriához, az Istenre való teljes ráhagyatkozás jelképére aggodalmaink, problémáink, nehézségeink közepette, amelyek felkavarják életünk tengerét. Kérjük, hogy hangozzon fel szívünkben Jézus megerősítő szava, amelyet nekünk is mond: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”, és növekedjen a belé vetett hitünk – zárta a vasárnapi Úrangyala-imádság előtt mondott elmélkedését a pápa.

A Szentatya különböző nyelveken köszöntötte a Castel Gandolfóban összegyűlt zarándokokat. Kifejezte: nagy aggodalommal kíséri figyelemmel a drámai és erőszakos eseményeket Szíriában, amelyek számos áldozatot és súlyos szenvedéseket okoztak. Arra hívta a híveket, imádkozzanak, hogy győzzön a kiengesztelődés iránti erőfeszítés a megosztottság és a harag felett. Ismételten elhangzott felhívása a szíriai hatóságokhoz és a lakossághoz, hogy mielőbb álljon helyre a békés együttélés és megfelelő módon válaszoljanak az állampolgárok jogos igényeire, méltóságuk tiszteletben tartásával és a régió stabilitása érdekében. Líbiáról szólva, ahol a hadsereg nem oldotta meg a helyzetet, arra buzdította a nemzetközi szervezeteket, a politikai és katonai felelősséggel rendelkezőket, hogy meggyőződéssel és elszántan lendítsék elő egy béketerv keresését a tárgyalásokon és a konstruktív párbeszéden keresztül – szerepel a Vatikáni Rádió magyar nyelvű honlapján.

Az augusztus 7-én Úrangyala-imádságon sok, Spanyolországból és Latin-Amerikából érkezett fiatal is részt vett, akik nagy örömmel köszöntötték XVI. Benedek pápát. A Szentatya arra hívta őket: imádkozzanak, hogy jól sikerüljön a pár nap múlva kezdődő madridi Ifjúsági Világtalálkozó.

Magyar Kurír

(gj)