Az utca más…

A menet elején két oldalon a két katolikus intézmény zászlóját, középen pedig egy nyírfából készült keresztet vittek. A keresztúthoz szülők és a város katolikus plébániáinak hívei is csatlakoztak. A  mintegy 300 fős népes csoport igen-igen felkeltette a járókelők figyelmét. Igazi tanúságtétel volt, hiszen egy hétköznapi, forgalmas, mozgalmas időpontban történt mindez a Szent Anna-székesegyháztól a református Nagytemplomig. Az emberek bevásárlásból, munkából hazafelé igyekezve figyeltek fel a különleges menetre. Kíváncsi gyermekek kérdezték édesanyjuktól, mi történik, de a felnőttek sem értették. Volt, aki csöndben megvárta, amíg elhaladnak előtte, volt, aki nem törődve semmivel a diákok sora között tolta végig áruval megrakott talicskáját. A sétáló, iskolából hazatérő fiatalok látva a menetben kortársaikat, zavartan mosolyogtak. A katolikus diákoknak a város zajos, forgalmas utcáin nem volt nehéz elképzelni az igazi keresztutat.

Az utca más

A bevezető elmélkedésben Horváth László atya, a Svetits Intézet lelkivezetője felhívta a diákok figyelmét a várható kellemetlen megjegyzésekre, kíváncsi tekintetekre, amivel az utcán találkozhatnak. Majd kérte a gyerekeket, hogy figyelmüket próbálják függetleníteni a város zajától, és igyekezzenek megteremteni önmagukban a belső csöndet. Talán lesznek diákok, akik jót nevetnek majd rajtuk, hiszen az utca más. Ez egy igazi tanúságtétel. Jézus keresztútja során nemcsak csőcselékkkel találkozott, de vele voltak a meghatódott asszonyok, tanítványok, akik ha távolról is de követték Õt. „Legyetek cirenei Simonok, próbáljatok belehelyezkedni abba az élethelyzetbe, amelyet Jézus az utolsó órákban átélt” – fejezte be gondolatait László atya.

„…magamon is van siratnivaló…”

A stációkat egy-egy osztály, egy-egy csoport vállalta. Õk már készültek erre a napra, hiszen előre megfogalmazott gondolataikat osztották meg társaikkal. Voltak állomások, ahol szimbolikus jeleneteket adtak elő. Diákéletükből vett bűnökért, figyelmetlenségekért, diáktársaik kiközösítéséért, a bocsánatkérés, és a segítségnyújtás visszautasításáért fogalmaztak meg könyörgéseket. „Anyák sirassátok fiaitokat és leányaitokat, akik talán miattatok jutottak oda, ahol letértek az igaz útról. Sirassátok fiaitokat és leányaitokat, ha rossz nevelésetek gyümölcse beérik” – fogalmaztak a diákok a „Jézus találkozik a síró asszonyokkal” állomásnál. „De én sem hárítom a felelősséget nevelőimre, szüleimre – figyelmeztessen ajkadon a szó, magamon is van siratnivaló” – utaltak a diákok saját felelősségükre is.

…a kezeid Uram…

Jézus keresztre feszítésének állomásánál a keresztfáról elmélkedtek. A kereszt fája két akaratot jelképez. Az egyik az emberi gonoszságot, a gyűlöletet, a másik Jézus tisztaságát, a szeretetet. Az emberi durvaság mögött álló gyűlölet valójában gyenge, amit a kereszt győz le. A diákok Jézus örök szeretetéről szólva zárták le gondolataikat:

„Kezeid Uram, melyek áldást adtak,
Kezeid, melyek gyógyítottak,
Kezeid, melyek sokat adtak de keveset kaptak,
Uram, a kezeid a keresztre szegezve örökre nyitva maradtak.”

A kétórás keresztút záró imájában Horváth László atya mondott útravalót az immár hazatérőknek. „Vége. A halott testén kívül mást is temettek, félelmet és nagy álmokat. A tegnap nyugtalanságát és a holnap reményeit. A félelmet és a nyugtalanságot az ellenségei, az álmokat és a reményeket pedig tanítványai. A sziklakő a sír előtt olyan, mint egy durva pont a mondat végén. Ige egy mondat után, amit milliók kívánnak meghallani, és milliók félnek meghallani. Egy mondat után, amit még máig sem mondtak ki, de egyszer kimondják… mert a tegnap és a ma a mienk, de a holnap egyedül az Istené – figyelmeztetett Horváth László atya.

Kovács ÁgnesMagyar Kurír