Az utolsó vacsora – 2007. március 5.

Hazai – 2007. április 5., csütörtök | 0:07

Jézus különleges étkezésre hívja apostolait a mai nap estéjén. Utolsó vacsorának hívjuk, de itt nem a sorrend a lényeg, hanem a mondanivaló.

Jézus olyan jelét adja az önzetlenségnek, amelyből a világ végezetéig élünk. Jézus táplálékká teszi magát. Hogy még inkább belőle éljünk.

Eddig úgy volt közöttünk, mint egy átlagember. Ezután másképpen lesz velünk. Nem találkozunk vele szemtől szembe közvetlenül, de a hitünkön keresztül találkozunk vele. Egy darab kenyérben és egy kehely borban.

Az embernek táplálkoznia kell, hogy éljen. A mennyországban erre már nem lesz szükség, mert szellemi testünk lesz, amely nem romlandó. A kettő közötti átmenetet mutatja az Oltáriszentség, Jézus Teste és Vére. Földi táplálék, és mégis mennyei. Több mint jelkép. Egy fényképben, vagy emléktárgyban nincs benne szó szerint az, akit jelez, az Oltáriszentségben viszont szó szerint benne van Jézus megdicsőült formában, ezért nincs kötve a tér-idő-anyag kereteihez.

A szentostya kinyitja lelki szemeinket, hogy az anyagon keresztül észrevegyük azt is, kiben milyen szellem lakozik.

Sánta János