Bábel Balázs érsek nyilatkozata a Magyar Hírlapban

A Magyar Hírlapban (A tudatlan emberiség 13-14. o.) Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nyilatkozik. Annak kapcsán, hogy Gusztus Péter SZDSZ-es ügyvivő a közelmúltban antiszemitizmussal vádolta a 150 éve született Prohászka Ottokár néhai székesfehérvári püspököt, elmondta: „Prohászka Isten embere volt: nemcsak szellemi adottsága, de megjelenése is kiemelkedő volt. Ez kiegészült bátorsággal és elkötelezettséggel. Különös kegyeltje volt az Istennek és az életnek számos vonatkozásban, de legalább annyi keresztet is kapott a vállára. Ne felejtsük el, püspökként szolgált, amikor jött az első világháború, Trianon. Ezek az események nagyon megviselték, paptársaihoz hasonlóan. Még a jobb érzésű baloldaliak is sajnálták, hogy elpusztult az ezeréves magyar állam. Prohászka személyében nagyon karakterisztikusan megmutatkozott az evangéliumi igazságosság, hiszen egy félfeudális országban osztogatta a püspökség földjeit. Tudta, hogyan kell megszólítani az embereket, miként adható tovább az ő átélt hite. A XX. század áldozatainak emléke megkívánja, hogy az igazsághoz hűségesek legyünk Prohászka életművével kapcsolatban is. Ahogy az is, hogy ne csak a holokauszt, hanem a kommunizmus százmilliós áldozata előtt is fejet hajtsak.”

A főpásztor kifejtette: „A Prohászka-kori világ a maga liberalizmusával sok mindent sutba vágott a múlt értékeiből, mégis volt ennek az eszmének is nemzeti vonulata. Napjainkban azonban már csak az anarchista liberalizmus következményeivel találkozunk, amelynek előfutára volt 1918-ban az októberi fordulattal Károlyi Mihály, majd a Tanácsköztársaság. Ma eljutottunk odáig, hogy eszmék nélkül él a társadalom, kihunytak a nagy ideológiák: nem maradt más, csak a fogyasztás, a fiziológiai örömök, amik – napjainkban ez egyértelműen látszik – csődbe viszik a világot… Nem lehet a társadalmat jobbá tenni, ha nincs egy kötelező, az államhatalom által is támogatott erkölcsi javítási szándék.” Sándor Csilla interjúkészítő közbevetésére – A szándékon kívül mi hiányzik a jelenlegi politikai elitből” – az érsek azt válaszolta: „Rátermettség, emberi tartás és az általános becsületesség. Persze vannak olyanok, akikben még élnek ezek az erények.”

Bábel Balázs leszögezte: az igazi keresztények mindig kisebbségben lesznek a világon, erre Prohászka is rájött. „Felismerte, hogy az emberek mindig a kisebb ellenállás irányába mennek. Amíg világ a világ, a szórakozóhelyeken mindig többen lesznek, mint például egy matematika-klubban vagy a templomokban. Az emberek többsége nyilván vallásos lenne, ha az csupán annyiról szólna, hiszed-e, hogy van Isten és további következménye nem lenne vállalásának. A hívekkel szemben azonban elvárások vannak: az egyház kétezer éves múltja, a kinyilatkoztatások igazsága. Az emberek általában azt fogadják el, amit készen kapnak. Ma a televízióból az élvezetek hajhászása, az örömszerzés, az anyagi javak hajszolása mint cél jelenik meg az emberek számára. Nincs helyük a példás életet élő családoknak, azoknak, akik képesek más utat járni, mint az úgynevezett fogyasztói társadalom tagjai. Ha a mai világ fő célja a gyönyör, akkor állítsuk elő mindenféle formában, egészen az eutanáziáig –, így mondja Olivier Clement ortodox teológus. Amikor vége van a gyönyörszerzésnek – a kábítószernek, a szexnek, a fogyasztásnak –, jöjjön a kegyes halál, az eutanázia, hogy ne kelljen az embernek szembenéznie a betegágyon való kínlódással.” A kalocsa–kecskeméti érsek szerint a legyőzhetetlen tudatlanság oda vezet, hogy az ember „eldobatja” az utolsó lehetőséget is a bűnbocsánatra.

Bábel Balázs szerint: „Az európai kultúrának, amelynek a kereszténység szerves része – bár ezt sokan igyekeznek elvitatni – már nem sok ideje van hátra. Rövidesen az európai kultúrájú ember kisebbségbe kerül. Ezzel nyűglődik Németország és Franciaország, az iszlám idegen kultúrájával, ami csak zsákutca lehet. Az iszlám mindaddig, amíg el nem nyeri a hatalmat, mindig demokratikus jogokra hivatkozik, de ott, ahol már többségben van – például Törökországban –, egyre nehezebb a sorsuk a keresztényeknek. Európa nem ébredt fel időben, ahogy Magyarország sem, nekünk is megvannak a problémáink. Nevezzük nevén a dogokat! A cigányság kérdése óriási probléma. Egészen más életmódot folytat, mint mi. Ha nem integráljuk, nyelve és az életszereteten alapuló kultúrája megőrzésével, nem tudjuk feloldani a magyarság és a cigányság közötti feszültséget. Az egyháztól sokan várják, hogy megoldja a cigánykérdést. Hogyan? A hittan délutáni foglalkozás lehet a legtöbb iskolában, esélyünk sincs, hogy elérjük így a gyerekeket.” A főpásztor leszögezte: „Az iskolában már nem csak oktatni, nevelni is kellene. Napjainkban az ötödik osztályban kezdik olvasni tanítani a gyerekeket. A fiatalok többsége öt mondatot nem tud papír nélkül elmondani, az iskolában nincsenek memoriterek. Nem beszélve arról, hogy tanítónak lenni közveszélyes foglalkozás. Ha nem a többször megbuktatott, túlkoros gyerek veri meg a pedagógust, akkor bejön a hasonló gondolkodású szülője, és ő támad a nevelőre, miközben a társadalom ezt ölbe tett kézzel nézi. A fegyelmezési eszközöket kivették a pedagógusok kezéből, a családi életre nevelés csak arra korlátozódik, hogyan kerüld el fiatalon a teherbe esést.”

Az egyház iskolák helyzetét illetően a főpásztor hangsúlyozta: „Attól még, hogy átvettünk egy iskolát, és az állami címer helyére kereszt került, az emberek belül nem változtak meg, ehhez idő kellett. Hátráltatja a fejlődést, hogy kevesebbet kapnak a kiegészítő támogatásból a nálunk nevelkedő gyermekek, mint az állami intézményekben tanuló társaik. Nehezíti a helyzetünket, hogy a rendszerváltozáskor visszakaptunk a kommunizmus idején elkobzott épületeket azzal a feltétellel, hogy ugyanarra a célra kell használnunk, mint az államosítás előtt. Miből tartsuk fönn ezeket az épületeket, Mari néni perselypénzéből? Az egyházak a környező országok mindegyikében visszakapták földjeiket is, amiből megtermelték az iskolák, a kórházak, az öregotthonok fenntartásához szükséges pénzt. Magyarországon ez a lépés elmaradt. Prohászka szellemében én nem a feudális egyházat kívánom vissza, hanem intézményeink fenntartásához az igazságosságnak megfelelő állami támogatást, ha azok közfeladatokat látnak el, vagy az elvett tulajdon arányában járadékot. A nehézségek ellenére mégis optimista vagyok, mert tudom, hogy évről évre nő azoknak a szülőknek a száma, akik gyermekeiket egyházi intézményekbe íratják be.”

Bábel Balázs azt is elmondta: „Nekünk hívő embereknek, óriási ajándékunk, hogy nem vagyunk mindig boldogok, de sosem vagyunk boldogtalanok. Kopp Mária egy kutatás eredményére hivatkozva megjegyezte: a vallásos emberek derűsebbek, kiegyensúlyozottabbak és tíz évvel tovább élnek embertársaiknál. Ez önmagában is a mi hasznosságunkat mutatja.”

Magyar Kurír