…Balás Béla és Spányi Antal püspököket a Szent Imre Fesztiválról

Balás Béla püspök

– Milyen üzenete van Szent Imrének a mai magyar ifjúsághoz?
– Számomra az ünnep azt jelenti, hogy Isten azt üzeni: ha az alapanyag, a természet nem romlott – miként a bor, ha nem ecetes és a kenyér, ha nem penészes –, ha az ember hiteles, történetesen magyar és fiatal, akkor Isten ma is ugyanazt ki tudja hozni belőle, mint ezer évvel ezelőtt vagy bármikor. Az ifjúságért felajánlott szentmisében is arról beszéltem, hogy Szent Imre életrajzáról szinte semmit nem tudunk, de ez nem is zavar minket, mert a tervrajz azonban világos: Isten jól tud együttműködni természettel, emeli, szépíti, gyógyítja azt. Nekünk pedig talán nincs is más a hatalmunk alatt, hiszen a kegyelmet nem irányítjuk, nem érdemeljük ki, nincs fölötte hatalmunk. Abban pont az az érdekes, hogy ingyen van. Saját természetünk ellenben alaposan ránk van bízva: kutyakötelességünk gondozni, ápolni, fegyelmezni, képezni ebben a kegyelemtani összefüggésben, történelmi hivatásban.

– Milyen hangulatát érzi a Fesztiválnak?
– Egészségi állapotom miatt csak látogatóba jöttem most, de ez a hétágra sütő nap, a rengeteg rendező, a technikai pontosság, és egyáltalán a magyar ifjúságpasztoráció kialakult rutinja már garancia arra, hogy ez a rendezvény is jól sikerül. Ez a mai magyar viszonyok között nagyon jó, a létszám is nagyon szép. Ahhoz képest is nagy eredmény, hogy az egyházmegye még kezdő ebben a műfajban. De viszonyítva az ország többi nagy múltú ifjúsági találkozóihoz, ez a premier szenzációs. Persze itt is lehet majd finomítani, éppúgy, mint ahogy például a Nagymarosi Találkozókat évtizedeken keresztül gondoztuk. Szakadatlan technikai értekezletek voltak előtte és utána hónapokon keresztül készítettük elő, hihetetlen sok szépsége és finomsága volt a tervezésnek, és aztán szinte tükörképeként következett a kiértékelés. Az egész ősz és tél ennek a feldolgozásával telt el, így lehetett tulajdonképpen egy negyedszázadon keresztül minden tavasszal minden ősszel újat adni, és többet adni…

Spányi Antal püspök

– Milyen az a Szent Imre, akit ez a Fesztivál reflektorfénybe helyezett?
– A képzőművészeti alkotások által sokszor életidegenként ábrázolt Szent Imrét ezen a fesztiválon – a különböző előadások, programok által – a történelmi kutatások és ismeretek alapján akartuk bemutatni az ifjúságnak. Szent Imre férfias alkatú ember volt, aki tudott önmagának parancsolni, önmaga fölött jutott uralomra, kész volt arra, hogy nagy és felelősségteljes feladatokat teljesítsen, és képes volt arra, hogy egész életét odaadja Istennek, egyháznak, hazának. A fiatalok gondolkodásukban sokféle hatásnak vannak kitéve, benne élnek egy hazug társadalomban, egy olyan világban, ahol az is bizonytalan, hogy be tudják-e fejezni a tanulmányaikat abban az iskolában, amelyet elkezdtek. Nem tudják, hogy lesz-e munkájuk, hány munkahelyük lesz és hány szakmát kell kitanulniuk, amíg elérik a nyugdíjas kort. Sok kérdőjellel és sok hamis ígérettel találkoznak: akkor leszel boldog, ha magaddal törődsz, ha kiéled a vágyaidat, ha semmilyen lehetőséget nem hagysz ki, ha veszed a sátorfádat és elmész oda, ahol több pénzt tudsz keresni, ha nem hagyod, hogy erkölcsi gátak és törvények kössenek… Ebben elbizonytalanodnak a fiatalok, tévedésekbe esnek, sokan a depresszió áldozatai lesznek. Pedig a keresztény fiatalnak súlyos küldetése van az egész társadalommal szemben. Ebből a morális válságból, amelynek csak néhány jelét említettem meg az előbb, kiemelkedni a keresztény erkölcs, a Krisztus által mutatott út és a krisztusi szeretet által tudunk. Azt szerettem volna, hogy a fiatalok erre lássanak példaképet Szent Imrében, aki egy egész nemzetet tudott felemelni a maga munkájával, példájával. Rá kell ébredniük arra, hogy dolguk van, küldetésük van az egész társadalommal, sőt ha úgy tetszik, egész Európával szemben, hogy fedezze fel újra keresztény gyökereit, ismerje meg értékeit, amelyekre támaszkodhat, amelyekből épülhet és gazdagodhat. Ha ezeknek a fiataloknak sikerült valamit ebből megérteni, valamit a szívükbe zárni – és azt hiszem, sikerült –, akkor megérte ez a sok fáradság, amibe ennek a Fesztiválnak a megrendezése került.

– Milyen személyes benyomásokat szerzett a Fesztivál során?
– Számomra nagy öröm volt a fiatalokkal való találkozás és együttlét. Örültem, hogy ilyen sokan eljöttek, hiszen Fehérváron nem volt hagyománya az ilyen nagy léptékű ifjúsági találkozóknak. Örültem, hogy a lelki programokba őszintén és elmélyülten belekapcsolódtak, de nemcsak a szentmisékbe, előadásokba, hanem például Remetekert nevű programban, amelyet a püspökség kertjében rendeztünk meg. Itt lelkiatyákkal, kedvesnővérekkel lehetett beszélgetni lelki dolgokról, szentgyónást lehetett végezni. Több mint 170-en keresték fel ezt a lelki magányt. Nagyon örültem annak, hogy a fiatalok érdeklődéssel nézték meg a „sörédiek” munkáját bemutató állomást: ők sérült fiatalokkal foglalkoznak. Kell, hogy érzékenyek legyünk azok iránt, akik lemaradnak, akiknek olyan nehézségekkel kell megküzdeniük, amelyeket mi, épnek gondolt emberek nem is tudunk átérezni. Sokan érdeklődtek a Bocs Alapítvány ökológiai sátra iránt, ahol szembesültek a világ mai helyzetével, várható jövőjével és a néhány évtizeden belül utódainkat érintő problémákkal. Ezek a fiatalok itt élményszerűen találkozhattak ezekkel a kérdésekkel és szakszerű választ kaphattak. Örülök, hogy sokan sportoltak, hogy sokan mentek vért adni és a betegeknek ezzel és a gyógyulást keresőknek tudtak a legtöbbet adni, és így segítségükre lenni. És öröm volt a szeretetlégkör, amit a Fesztivál során végig meg lehetett tapasztalni. A fiatalok együtt voltak, barátságok kötődtek, megértették, hogy közös értékekre mozdul az életük és közös célok megvalósítására kell az életüket szentelni. Külön öröm számomra, hogy megfogalmaztak egy zárónyilatkozatot, amelyben Kaszap István, a magyar ifjúság új példaképe és egyszer majd védőszentje boldoggáavatását kérik. Ez kedves gesztus volt részükről, hiszen Kaszap István boldoggáavatási pere már nagyon régen folyamatban van, hiszen halálakor Shvoy püspök úr kezdte el. Később a kommunista rezsim nem engedte a folytatását, a szegedi Kaszap-központot brutálisan szétverte az akkori ÁVÓ, a dokumentumokat, okmányokat pedig megsemmisítette. Nehéz volt újraindítani ezt a folyamatot, de most reméljük, hogy Szent Imre születésének ezredik évében talán megkapjuk ezt a kegyelmet, és a közeljövőben ott látjuk majd Kaszap Istvánt is a magyar boldogok sorában.

Horánszky Anna/Magyar Kurír