Éric Abidalt már nem boldogítja a pénz
A katalán La Vanguardia kedden jól láthatóan örömmel közölt újabb írást a Barcelona tavaly tavasz óta egészen megváltozott francia balhátvédjéről, Éric Abidalról. A Barca 32 éves tavaly megműtött alapembere ugyanis nem akármilyen jó cselekedettel igazolta, hogy számára vannak fontosabb dolgok is, mint hogy földi hívságokra pazarolja pénzét.
Tavaly nyár végén az egyik barcelonai boltban őt bátortalanul megszólító J. García Serra azért nem kért tőle sem autogramot, sem pénzt, mert csak meg akarta mutatni neki tizenéves fia fényképét, aki azért viseli az ő mezét, mivel nagyon komoly fogadalmat tett. Nem sokkal korábban műtötték meg fiát rosszindulatú agydaganata miatt, és előtte arra kérte édesapját, hogy vegyen neki egy Abidal-mezt, mert ugyanúgy akar küzdeni, ahogy a francia hátvéd legyőzte a saját betegségét. Abidal pedig nem okozott csalódást – tartotta a kapcsolatot vele -, és január 5-én két játékostársa - Puyol, Alexis - és persze Abidal meglátogatta a fiút az egyik barcelonai gyermekkórházban a Háromkirályok jelmezében. A csapat többi játékosa és az szakvezetők hat másik gyermekkórházban jártak. A kamasznak reggel még nagy fájdalmai voltak, de a látogatás idejére, délutánra mintha sose lett volna beteg, úgy megszűntek a kínok. J. García Serra megrendítő és nyilvánosságra hozott leveléből tudták meg az olvasók is, hogy a kórteremben a francia hátvéd velük együtt zokogott, mert ő csak néhány hónapja küzdötte le ugyancsak rosszindulatú daganatát – de csak egyelőre.
A Barcával a napokban végül szerződést hosszabbító Abidal az alábbi mondat kíséretében csatolta le csuklójáról méregdrága Rolex Daytona márkájú karóráját: A pénz nem boldogít. De a kamasz nagyon meghatódott apja nemcsak ezért hálás neki és a Barcelona többi játékosának. Az ajándékon kívül sokkal többet is adtak neki, amit szintén semmi pénzen nem lehet megvenni: reményt. Mint ismert, Abidal a műtét után eladta sportkocsijait – és a pénzből egészségügyi kutatásokat és intézményeket támogat (a szerk.) -, mert a halál fagyos leheletétől megcsapott focista rájött, hogy hiába ülhet be a jobbnál jobb kocsikba, ha ettől nem gyógyul meg. Londonban, a tavaly májusi BL-döntőn pedig szívet-lelket melengető látvány volt, amikor a csapatkapitány Carles Puyol már a dísztribünön adta át neki csapatkapitányi karszalagját, hogy az erre a mérkőzésre visszatérő Abidal emelhesse a magasba az újra elhódított kupát.
Zarándoklat Compostelától Jeruzsálemig - az Alzheimer-kóros betegekért
A compostelai zarándokutat végigfutó spanyol katonán kívül vasárnap újabb egyedülálló kezdeményezésről számolt be a spanyolországi sajtó. A baszkföldi Bilbao mérsékelt nacionalista Deia (Felhívás) című lapjának internetes változata közölte az interjút a Noticias de Gipuzkoa 44 éves korábbi újságírója, Guillermo Nagone fogadalmáról. Múltját nem lehet éppen sportosnak nevezni, ugyanis márciustól 7050 kilométert akar megtenni gyalog 15 ország érintésével a következő tíz és fél hónap, összesen 45 hét alatt. A Szent Jakab út központjából, a galíciai Santiago de Compostelából indul, pontosabban a zarándokút nem kötelező (vég)állomásáról, Finisterre világítótornyától. A végcél pedig Dél-Európán keresztül a Szentföld székhelye, vagyis Jeruzsálem. Az Alzheimer-kóros és más hasonló szellemi vagy testi leépülésben szenvedő betegek, és az őket ápolók családtagjainak szervezete (Ceafa) vállalta a védnökséget az Emlékezet az Út nevű nagyszabású vállalkozáshoz. A hosszú út során az ilyen betegek történeteit fogja gyűjteni, és blogjában rendszeresen tájékoztatja majd olvasóit tapasztalatairól és élményeiről, de reméli, hogy felkelti más médiumok érdekelődését is. Az „emlékezetpusztító” betegség ugyanis csak a már 47 milliós Spanyolországban 3,5 millió beteget és ápoló hozzátartozót érint. Nagone az így összegyűjtött történetek segítségével akar hozzájárulni az országban és a világban is évről évre egyre több beteg számának csökkentéséhez. Tudniillik ha a közlekedési hatóságnak is sikerült elérnie azt a célt, hogy kitartó tájékoztató kampánynak köszönhetően már kevesebben halnak meg az utakon, akkor ez a rendkívüli zarándoklat sem lesz hiábavaló – érvelt Nagone. Tíz éve már végigjárta a francia zarándokutat (Roncesvallestől Santiago de Composteláig), és tapasztalatból tudja, hogy „nyugdíjas tempóval” naponta bárki meg tud tenni 20-25 kilométert (sík terepen – a szerk.)
Magyar Kurír
(st)