
A pápa beszédében így fogalmazott: az a rohamosan terjedő mentalitás, amely tagadja vagy kiszorítani igyekszik az életből Isten és a szent dolgok fontosságát, árnyékot vet olyan közösségek életére, ahol az emberek egy életre szólóan radikálisan Istent választották. XVI. Benedek elismerte: napjainkban ez a lelki „fáradtság” aggasztó jele, és azt mutatja, hogy korunk jelenségei nem kímélik a szerzetesközösségeket sem.
Ennek ellenére napjainkban is vannak férfiak és nők, akiket vonz az távlat, hogy a nagy szentek nyomdokain járjanak, és hozzájuk hasonlóan nagylelkűen kövessék az evangélium szavait, kommentár nélkül.
A pápa mélyrehatóan beszélt azokról a nehézségekről, amelyekkel a szerzetesközösségeknek a XXI. században szembe kell nézniük. A modern, globalizált társadalomban egyre nehezebb hirdetni az evangéliumot és tanúságot tenni róla. És ha ez minden keresztényre igaz, akkor még inkább igaz azokra, akik arra hivatottak, hogy radikálisabban, a szerzetesi életen keresztül kövessék őt.
A negatív hatások ellenére – amelyeket a hivatások számának csökkenése jelez –, a Szentatya bátorított, hogy ne veszítsük el a bátorságot, mert a „nem kevés felhő” mögött, amely a szerzetesi élet horizontján feltűnik, ott vannak – sőt egyre növekednek – az újjászületés jelei, amelyek megnyugtató reményre adnak okot. A missziós élet éppúgy, mint a szemlélődő szerzetesség sok fiatalt vonz, mind a régi alapítású, mind az új rendekbe – olvashatók a pápa szavai a Radio Vaticana honlapján.
Végül arra buzdította a jelenlévőket, hogy fedezzék fel újra rendjük eredeti lelkiségét, és ismerjék meg mélyebben alapítójukat: ez megújíthatja és felfrissítheti a közösségek életét. „Az alapító által megkezdett utat kell folytatni, és kérni az Urat, hogy egészen beteljesítse az általa elindított művet” – mondta a Szentatya.
Magyar Kurír
Kép: www.oasidonbosco.it