Batsányira, a piarista diákra emlékeztek

A tapolcai születésű, a veszprémi, majd a budapesti piaristáknál tanult Batsányi a magyar irodalom és a történelem sajátos alakja, a piarista iskola hírnevet szerzett növendékeinek egyik büszkesége – mondta ünnepi méltatásában Borián Tibor piarista tanár, a Budapesti Piarista Gimnázium és a veszprémi Padányi Schola nyugalmazott igazgatója ünnepi köszöntésében.

Hosszú élete során a felvilágosodás költőjeként, Csokonai kortársaként indult alkotói pályáján, majd Petőfi és Arany kortársaként halt meg. Veszprémi emlékjele arról is beszél, mutatott rá, hogy a piarista gimnázium mindig is nyitott volt az igazi – irodalmi, történelmi, természettudományos – értékek iránt, s nyitott volt a haladó eszmék iránt is. Magyarországon elsőként a pesti piarista gimnáziumban tanították a francia felvilágosult írók, filozófusok műveit. Batsányi is ott ismerkedett meg kiváló tanára, Horányi Elek vezetésével a magyar történelemmel, a francia eszmékkel. Szerb Antalt írta róla: „Nála jobban senki sem érezte át a nagy világalakító eseményeket, melyeknek híre távoli mennydörgésként jött Párizs felől. S ő az egyetlen a magyar irodalomban aki ennek költői kifejezést tudott adni…” Toldy Ferenc irodalomtörténész pedig megállapította: „politikai költő volt, első nálunk, a szó szoros értelmében, nemcsak hazafiú, mint annyi más”. A franciaországi változásokra című versében az „egész kor benne reszket”, amelyben élt.

Az ünnepség folytatásaként a jogutód gimnázium növendéke, Imre Viktor olvasott fel részletet a költő Levél egy régi várból című verséből és Kovács Gábor Zoltán irodalomtörténész, a MIT veszprémi tagozatának elnöke emlékezett  a költőre. Kiemelte többek között, hogy az emlékjelet, amely egy dombormű is egyben, egy piarista diák, a veszprémi Csikász Imre készítette egy másik piarista diák elődje tiszteletére. E tekintetben meg kell említeni azt is, fűzte hozzá, hogy a szintén egykori veszprémi piarista diák, Ányos Pál (a későbbi pálos szerzetesköltő) nevét viselő önképző kör állíttatta az emlékjelet annak a piarista diáknak, Batsányinak tiszteletére, aki összegyűjtötte és kiadta később Ányos Pál műveit.

Batsányit a történelem különböző időszakaiban, más és más hangsúlyokkal tanították, a különböző politikai irányzatok különbözőképpen használták ki költészetét politikus alkata folytán, s ez érződik irodalomtörténeti értékelésében is, mutatott rá Kovács Gábor Zoltán.  Rendkívül hányatott sors jutott neki osztályrészül hosszú életében, amely nem kedvezett költői, alkotói munkásságának, életműve ezért szerény méretű, de rendkívül nagyhatású. Királyokkal, Metternichhel volt kapcsolatban, a magyar arisztokrata címet is kiérdemelte, ugyanakkor két alkalommal is megjáratták vele a börtönt is. Vezetésre termett egyéniség volt, ugyanakkor a politikai helyzetekben rejtőzködő életet kellett élnie, szinte kimaradt az irodalmi életből is, s Bécsből később kényszerlakhelyet jelöltek ki számára – Linzben élt haláláig. Méltatásában az irodalomtörténész végül kiemelte, hogy Batsányi öt nyelven írt verseket, a magyar nyelvművelésben kifejtett tevékenysége is példaértékű. Nagyságát fémjelzi, hogy rámutatott arra: a nemzeti érzelem, a nemzeti szemlélet és a haladás, a fejlődés elválaszthatatlanok egymástól. Végül a költő Berzsenyiről szóló tanulmányában írott értékes gondolatait idézte, amelyek napjaink ökumenikus szemléletét is erősíthetik: „…lehetünk jó polgárok, igaz hazafiak a nélkül, hogy Rómának, Kálvinnak vagy Luthernek ellenségei légyünk”.

A megemlékezés koszorúzással zárult. Az ünnepségen közreműködött magyaros, nemzeti dallamokkal Veszprém Város Vegyeskara Erdélyi Ágnes vezetésével.

Toldi Éva/Magyar Kurír