Befejeződött a két évtizedes polgárháború Szudánban

Nairobi: Július 20-án a kenyai fővárosban létrejött a békeegyezség a kartumi kormány és a szudáni felszabadító hadsereg között. Szudánban 1983-ban kezdődött a belső konfliktus, a polgárháború kétmillió ember életébe került. A mostani megállapodás értelmében hat hónapra ideiglenes kormánya lesz az országnak, majd hat évre két parlamentet választanak, ezt követően pedig népszavazással döntenek Szudán jövőjéről, arról, hogy dél és észak egyesül-e egyetlen államban, vagy pedig formálisan felosztják a területet. Mindez az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Olaszország és Norvégia felügyelete alatt történik.
A viszály megoldásának első lépése az lenne, hogy Dél-Szudánnak biztosítanák az önrendelkezést, és az állami intézményeket elválasztanák az iszlámtól. Szudán északi és déli részének saját intézményei lennének, külön kormánnyal, miniszterelnökkel és parlamenttel. A két részleges parlament mellett Kartumban lenne egy harmadik, nemzeti Országgyűlés is. A megegyezés másik kényes kérdése az állami intézmények és az iszlám szétválasztása. Jelenleg ugyanis érvényben van a sarija, a koráni törvény. Ezt csak az északi, regionális parlamentben lehetne alkalmazni, mivel északon a lakosság nagy többsége muzulmán, délen viszont a keresztény és animista hagyomány az erősebb. Azt még nem tudjuk, hogy a gerillák augusztus elseje után is megtartják-e a tűzszünetet.
A nemzetközi sajtó történelminek nevezi a Nairobiban aláírt egyezséget. A La Stampa olasz napilap szerint az utóbbi években azért lángoltak fel a gerillaharcok, mert a nagy multinacionális cégek új olajkutakat fúrtak a kőolaj kitermelésére, vagyis a nagyhatalmak gazdasági érdeke meghatározó volt. Nem véletlen, hogy Afrika országai közül leginkább Angola és Szudán szenvedett a polgárháború miatt, és az utóbbi időben éppen itt jött létre meglehetősen gyorsan a béke: e két ország ugyanis gazdag kőolajban. Hosszú éveken keresztül a kőolaj hozta az átkot a két országra, mert ez állt a háború hátterében. Paradox módon lehetne a béke egyik indoka is. Annyi bizonyos, hogy a mostani megegyezés között kivehető az Egyesült Államok és a nagy nemzetközi olajtermelő cégek érdeke: szükség van a politikai helyzet stabilizálására ahhoz, hogy növeljék a kőolajkitermelést és feldolgozást a gazdag lelőhelyeken. Kétségtelen, hogy Szudán is szeretne kilábalni végre a krízisből, hogy nemzetközi hitelét visszaszerezze. Sajnos az ENSZ szerepe eddig negatív az utóbbi számos afrikai válsághelyzettel szemben: ez is és egyéb tények is azt mutatják, hogy a nemzetközi szervezetnek nincs még kellő tekintélye nemzetközi problémák megoldásához — írja az olasz La Stampa. VR/MK