A béke és a szegénység összefüggései

XVI. Benedek üzenetében rámutat: a jelenlegi globalizált világban mindinkább evidens, hogy csak akkor lehetséges a béke, ha mindenki számára biztosítva vannak az ésszerű növekedés feltételei.

Az igazságtalan rendszerek torzulásaiért előbb-utóbb mindenkinek fizetnie kell. A globalizáció önmagában nem mozdítja elő a békét, sőt sokszor a megosztottságot és a konfliktusokat fokozza. Viszont úgy is fel lehet fogni, mint lehetőséget, és a mindenki javát szolgáló célok megvalósítása felé kell irányítani. Általa eddig elképzelhetetlen források biztosíthatók az igazságosság és a béke ügye számára.

A globalizáció értelme az egyház szemében, hogy tudatosítja: hogy minden ember ugyanazon isteni tervnek részese. Következésképpen testvéri és felelős hozzáállásnak kell jellemeznie minden egyénnek és nemzetnek a többiekkel való kapcsolatát. A globalizáció ugyanis lebont bizonyos korlátokat, de újabbakat is épít, közelebb hozza egymáshoz a népeket, de ez a „fizikai” közelség önmagában még nem termeti meg a békés együttélés feltételeit.

A béke megvalósításának egyik legfőbb útja, ha a globalizációt az egész emberi közösség érdekeinek szolgálatába állítjuk. A globalizáció kormányzásához globális szolidaritásra van szükség, egyfelől a gazdag és a szegény államok között, másfelől az egyes országokon belül. Olyan közös etikai kódex kell, aminek szabályai a minden ember számára közös természettörvényben gyökereznek. Ez utóbbinak nyomai abban is tetten érhetők, hogy lelkünk mélyén mindannyian érezzük: valamiképpen hozzá kellene járulnunk a közjóhoz, a társadalmi békéhez.

A szegénység leküzdéséhez három szereplő megfelelő hozzáállására van szükség: a nemzetközi piacokéra, az intézményekére, s végül a helyi és nemzetközi civil szervezetekére. Az egyes emberek felelőssége, valamint a piac, a civil társadalom és az állam együttműködése képes a fejlődést szolgáló igazán jó politikát létrehozni. Különösen fontos ebben a civil társadalom szerepe, mivel minden fejlődés lényegében kulturális jelenség, a tágan értelmezett kultúra pedig az adott társadalmi közegben születik meg.

Azonban nem csupán az anyagi szegénységgel kell foglalkozni: a gazdag társadalmakban például minden jólét ellenére jelen van az irányvesztett emberek a kirekesztettsége, kapcsolati, erkölcsi és szellemi szegénysége. A szegénység minden formája végső soron visszavezethető olyan helyzetekre, amelyekben nem ismerik el az emberi személy transzcendens méltóságát.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír