A béke kultúrája (1)

A kötet válogatást közöl a diplomáciai testületekhez, a nagykövetekhez intézett beszédekből. Az anyagot négy fejezetre tagolja, mindegyiket megelőzi egy előszó, amelyben O’Connor atya kiemeli a dokumentumokból azokat a fő elemeket, amelyek a béke kultúrájának terjesztéséről szólnak, és amelyek segítenek annak  megvalósításában.

A fejezeteket követően egy tanulmányt közöl a szerző, amely II. János Pál nemzetközi diplomáciában betöltött szerepét vizsgálja.

A bevezetőben O’Connor atya felhívja a figyelmet arra, hogy II. János Pál nemzetközi témájú beszédeiben nagyon gyakran használta a béke kultúrája kifejezést. Jól tükrözi ez a „pápa meggyőződését, amely szerint a diplomáciai folyamatok lényegükből eredően alkalmasak arra, hogy az emberi nem legmélyebb törekvéseit, vágyait szolgálják”.
Nem egy idealizált, elvont fogalomról van szó, hanem a békéről, ami annak függvénye, hogy az emberiség elkötelezetten küzd-e a szolidaritás előmozdításáért, az emberi közösségért. E közösség megteremtésének alappillérei az együttműködés, a párbeszéd, a kölcsönösség, és a minden ember teljes méltóságáért való elkötelezettség.

A szerző minden fejezet előtt felsorolja azokat az elemeket, amelyek a szövegekből a béke kultúrájára vonatkoznak.

Az első fejezet, amely a diplomáciai testülethez intézett beszédeket közli, a következő elemeket hangsúlyozza:

 Természetes udvariasság A beszédek mindig köszöntő szavakkal kezdődnek és tartalmazzák a hála kifejezéseit.

 Világosan megfogalmazott kihívás  II. János Pál felhívja a diplomaták figyelmét, hogy a békéért való párbeszéd nem könnyű, hasonlatos ahhoz a bibliai jelenethez, amelyben a kereskedő a legértékesebb gyöngyöt keresi.

 Az akarat transzformációja   A biztonság az akaratból fakadó döntések következménye. A béke kultúrája megköveteli, hogy az akaratot az értelem vezesse.

 Szabadságvágy   A szabadság irányában való fejlődés nem automatikus folyamat. A szabadság az igazsághoz, az igazságossághoz kötődik.

- Ellenállás a reményvesztés kísértésének  Nem szabad elkeseredni. A béke kultúrája arról tanúskodik, hogy az emberiség képes vigaszt hozni a szenvedésre, enyhülést a fájdalomra.

- Az erkölcsi felelősség ápolása  Az államnak erkölcsi kötelessége a béke kultúrájának ápolása: az adminisztráció áttekinthetősége; a részrehajlás mellőzése; a közjavak korrekt és becsületes felhasználása; az illegális eszközök elvetése. A béke kultúrája nem fogadja el a haszonelvűséget, amely engedélyezi bármely eszköz használatát, illetve tagadja az ember veleszületett értékét.

- Jogállam  A törvénynek meg kell adnia  minden embernek azt, ami megilleti, és ami jár neki az igazságosság alapján.

- Nyitottság a vallás által kínált javak felé  A pápa ellenvéleményét fejezi ki azon törekvésekkel szemben, amelyek az egyházat a vallásos szférára akarják visszaszorítani. A vallás ajándék, a társadalom fejlődését szolgálja.

- Az elsőbbségi sorrend megállapítása  Az emberiség dilemmái, az ellentmondásos jelenségek nem adhatnak alapot arra, hogy  tétlenek maradjunk. Szembe kell nézni a gondokkal, használni kell minden rendelkezésére álló eszközt, hogy legyőzzük azokat..

- A párbeszéd biztosítása Az államoknak létre kell hozniuk olyan intézményeket, amelyek lehetővé teszik a párbeszédet a hívők közösségeivel. A párbeszédre és az annak megvalósulásához szolgáló eszközökre való felhívás lényeges eleme a pápa béke iránti törekvésének. (folytatjuk)

Zenit/MK

(Ford. Thullner Zsuzsa)