A béke leánya volt?

Domrémy, a 167 lakost számláló kis falu, ahol 1412-ben Jeanne d’Arc született, és ahol élete 19 évéből 17-et töltött, máig nagyon kevéssé ismert. Ahogy közeledünk a település felé, egy kecses, neogótikus templomtornyot pillantunk meg a látóhatár szélén, majd egy domboldalon hatalmas bazilika bontakozik ki. A szentélyt egy évszázada építettek a szent tiszteletére, és húszezer szobor ábrázolja őt szerte a vidéken köztereken és templomokban.

A 100 éves háború alatt egy fiatal lány felkelt egy nap, hogy csatába menjen az angol megszállók ellen. Ezen az apró településen kezdődött Franciaország történetének egyik legszebb eposza, amely azzal végződött, hogy Orléans városa csodálatos módon megmenekült, és VII. Károly trónra került. Jeanne korának egyik legismertebb alakja volt, először is a róla szóló krónikák, majd pedig a két pere miatt, melyek közül az elsőben, 1431-ben elítélték, a másodikban pedig, 1456-ban rehabilitálták.

Az egyházmegye püspöke, Paul Mathieu a bazilikában múlt év május 11-én, Jeanne d’Arc ünnepén így beszélt a szentről: „noha számtalan szobor ábrázolja őt páncélba öltözve, Jeanne nem volt sem harcos, sem katona. A béke leánya volt ő a sok hadi férfiú között, és szándéka ellenére ment harcolni az őt szólító hangot követve, mely azt monda neki: „Menj, Isten leánya, menj!”

Egy ugyanerről a vidékről származó teológus, Jean Colson pedig a következőképpen vélekedik Isten szava termékeny talajba hullott című írásában, melyet Jeanne küldetésének szentel: „Amiért Isten kiáll, miközben úgy tűnik, hogy a francia trónörököst védi, az nem egy politikai rendszer egy másikkal szemben, nem is egy nemzet egy másikkal szemben, hanem az igazság. Elsősorban a leggyengébbeké.”

Emberi szempontból nézve az, amit Jeanne tett, eléggé hihetetlen. De Jean Colson szerint: „Isten megnyilvánul az emberi történelem során", és Jeanne rejtélye ezt a megnyilvánulást igazolja.”

Bertrand Veillon plébános szerint „nem lehet megérteni azt, amit ez a leány véghezvitt, ha kihagyjuk Istent a történetéből”. Jeanne mindenekelőtt imádságos lelkű nő volt, akinek Isten volt a legfontosabb, és éppen ezért történhetett, hogy miután egy egyházi bíróság elítélte, ötszáz évvel később ugyanez az egyház szentté avatta – írja a La Croix.

Fiatal lelkes nő „a lehetetlen legyőzésének és a bátorságnak szép példája” – mondja Mengin atya, a szentély felelőse. „A példája megindítja a vele egykorú diákokat, amikor erről beszélek nekik a bazilikában.”

Egy nő, „akinek az volt a küldetése, hogy emberibbé és kereszténnyé tegye a harcoló katonákat” – írja Jean Colson. Szűz volt „testileg és lelkileg egyaránt, így tudta gyökeresen megélni az Evangélium szerinti elhivatottságot” idő előtt illusztrálva ezzel azt, amit a II. Vatikáni Zsinat mondott ki a világiak elkötelezettségéről és hivatásáról. Egyszóval Jeanne d’Arc olyan szent, akit „a II. Vatikáni zsinat fényében újra fel kell fedezni”.

Magyar Kurír