A béke nem egyenlő a veszekedés szüneteltetésével – 2005. december 2.

Hiszen számos változata van a hamis békességnek. Pl. amikor külön-külön igazat adunk két vitatkozó félnek, de ha magukra hagyjuk őket, újra egymásnak ugranak. Vagy amikor a béketeremtő erők két háborúzó fél közé telepednek. Ha távoznak, azok is folytatják a háborút.

Az nem béke, ha direkt távol akarunk tartani egymástól vitázó feleket. Béke csak ott születik meg, ha találkozik a két fél, mert van egy olyan magasabb szempont, amely összehozza őket. Egy megosztott állapot konzerválásából sosem lesz béke.

Jézus nélkül nincs igazi béke. Õ azért béketeremtő, mert kimeríthetetlen, személyre szóló boldogságot ad, amelyet közösségben élünk meg. Ebbe az életközösségbe mindenki névre szóló meghívót kap a keresztség pillanatában. Vannak, akik ezt nem veszik komolyan, mert még nem hatja át erkölcsüket Jézus magatartása. Jobban hisznek pl. egy bírósági döntésben, mint Jézusban.

Persze, van helye az evilági bíráskodásnak is, de csak annak jegyében, hogy a jogászok ne paragrafus-papok akarjanak lenni, hanem egy természetfeletti rend szolgái, akik pedig evilági jogorvoslatot kérnek, ne megváltás-pótléknak tartsák, ha felperesként elérték igazuk bizonyítását, hanem tartsák felszínen, hogy a szeretet több mint az igazság, még kemény áldozatok árán is.

Sánta János