
Amint arról már hírt adtunk, A pszichológia alkalmazásának irányelvei a papságra jelentkezők felvételénél és képzésében című dokumentumon 1995 óta dolgozik a Katolikus Nevelési Kongregáció.
A pszichológia hasznos eszközt jelenthet a papi hivatást választók alkalmasságának kiszűrésére, de nem válhat sem kötelező, sem mindennapos gyakorlattá a szeminaristák felvételében és képzésében. Szerepe tehát kiegészítő jellegű és nem helyettesítheti sem a kezdeti elbírálást, sem pedig magát a papképzést – állapította meg felszólalásában Zenon Grocholewski bíboros, a Katolikus Nevelési Kongregáció prefektusa a sajtótájékoztatón. Korunkat az erkölcsi és kulturális relativizmus különböző formái jellemzik, ezért segítséget nyújthat a pszichológia tudománya, de csak ha olyan szakemberhez fordulnak, aki hívő és képes összhangba hozni a tudományt a hittel.
A dokumentum azt is leszögezi, hogy az erősen homoszexuális hajlamú személyek nem gyakorolhatják a papságot, mert ez a hajlam mélyen ellentétben áll magának a papságnak a természetével. Olyan seb, amely éppen a papság gyakorlására hat ki, a másokkal való kapcsolatteremtésre, és nem korlátozódik csupán az önmegtartóztatásra.
A dokumentum aláhúzza a papi hivatást választók emberi képzésének fontosságát, a folyamatos fejlődést: hogy a jelölt nagyobb önismeretre tegyen szert, tisztában legyen képességeivel és sebezhetőségével, össze tudja vetni saját személyiségét az egyház elveivel, hogy szabadon és tudatosan kövesse ezeket.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír