Benedek pápa: a boldogságot Isten által nyerhetjük el

Ez alkalommal Jézus hálaadásáról elmélkedett, amelyet Máté és Lukács evangéliumában olvashatunk. „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki” (Lk 10,21) – hangzanak Jézus szavai, melyek kifejezik az Atya iránti tiszteletét és örömteli egyetértését. Jézus Atyának szólítja az Istent, így fejezi ki, hogy ő a Fiú, aki teljes szeretetközösségben van az Atyával – magyarázta a Szentatya. Ez Jézus imáinak forrása és középpontja.

„Mindent átadott nekem Atyám: senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni” (Lk 10, 22) – folytatódik Jézus hálaadása. Jézus tehát hangsúlyozza, hogy csakis a Fiú az, aki valóban ismeri az Atyát. Emberi kapcsolatainkat megfigyelve mi magunk is látjuk, hogy valamilyen módon belsőleg kötődünk embertársunkhoz és tudjuk, hogy nem ismerhetjük meg a másikat, ha nem vagyunk vele szeretetközösségben. Jézus hálaadásában rámutat arra, hogy Isten megismerése csakis a vele való szeretetközösség révén valósulhat meg: a másikkal való szeretetközösség által válok képessé arra, hogy megismerjem embertársamat – magyarázta a pápa. Az Istent csak a Fiú ismeri igazán, ami azt is jelenti, hogy csakis Ő tudja felfedni előttünk, hogy ki is valójában az Isten.

Jézus az Atyát a „menny és föld Urának” is nevezi imájában, amellyel teremtő mivoltára utal. A Fiú e szeretettervbe illeszkedik bele, amelynek csúcsa és beteljesítője.

Vajon a Fiú kinek kívánja kinyilatkoztatni Isten misztériumait? – tette fel a kérdést Benedek pápa. Jézus hálaadó imájából kiderül, hogy az Atyával teljes egyetértésben a kicsinyek felé fordul. Az isteni kinyilatkoztatás ugyanis nem a földön uralkodó elképzelések szerint működik, vagyis nem a hatalommal rendelkező és tudományokban jártas embereknek szól, hanem a „kisdedeknek” az Atya akarata szerint. Krisztusban és Krisztussal egységbe kerülhetünk az Atya akaratával, az ő fiaivá válhatunk – hangoztatta a pápa.

De kik is valójában a kicsinyek? Mit jelent kisdednek lenni? Miként forduljunk imáinkban az Úrhoz? Jézus a Hegyi beszédben választ ad ezekre a kérdésekre: „Boldogok a tisztaszívűek: ők meglátják Istent” (Mt 5,8). A szív tisztasága az, amely lehetővé teszi Isten arcának felfedezését Jézus Krisztusban. Ehhez a gyermekek egyszerű szívével kell látnunk, tudva azt, hogy szükségünk van Istenre életünkben.

A Szentatya Jézus hálaadásával kapcsolatban még két dolgot emelt ki katekézisében. Lukács evangélista szerint Jézus „abban az órában fölujjongott a Szentlélekben”. Jézus e szavakkal hív bennünket arra, hogy mi is nyíljunk meg a Szentlélek világosságára, ugyanis „gyöngeségünkben segítségünkre van a Lélek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen” – írja Pál apostol (Róm 8,26-27). Majd Jézus ezt kéri tőlünk: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket” (Mt 11,28). Azt kéri még tőlünk, hogy kövessük az Isten egyszülött Fiát, aki teljes szeretetközösségben van az Atyával.

XVI. Benedek pápa tanítása végén arra bátorított, hogy a Szentlélek adománya által mi is Istenhez fordulhatunk az imában és Atyánknak szólíthatjuk Őt. Ehhez azonban a kicsinyek szívével kell látnunk, tudván, hogy életünket nem építhetjük egyedül, ehhez Istenre van szükségünk – fejezte be tanítását a Szentatya az általános kihallgatás alkalmával.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír