Benedek pápa katekézise Aquinói Szent Tamás teológiájáról

A domonkos teológus tanítása mind tartalmában, mind módszerében újszerű. Az egyházatyák látásmódja a bibliai kinyilatkoztatáson alapult, amelyet a hit fényénél korrigált platonizmus segítségével fejtettek ki. Filozófiájuk a dolgoknak a hit fényében fogant komplex látásmódja, melyet aztán az értelem segítségével gondoltak végig és dolgoztak ki – mondta a pápa.

Amikor azonban Szent Tamás Arisztotelésznek (kb. Kr. e. 322-ben halt meg) a kereszténység előtti filozófiájával találkozott, új látásmód született benne. Szent Tamásnak mindent újra végig kellett gondolnia, mert az egyházatyák filozófiája egyáltalán nem volt független a hittől. Szent Tamás pedig egy Krisztus előtti és Krisztus nélküli, de mégis összefüggő arisztotelészi világmagyarázattal találkozott, melynek a hittel való kapcsolatára kellett választ adnia. Ez a kérdés így nem létezett az egyházatyák korában. Most ellenben a teljes és meggyőző, az önmagában fennálló és csak az értelemre támaszkodó filozófia kereste a választ a hittel való kapcsolatára. Összefér-e a kettő, vagy kölcsönösen kizárják egymást? Annak ellenére, hogy a két rendszer sok szempontból összeférhetetlennek tűnt, Szent Tamás szilárdan meg volt győződve a hit és értelem kompatibilitásáról. Sőt, azt is vallotta, hogy a Krisztus ismerete nélkül kidolgozott filozófia Jézus világosságát várta, hogy azáltal legyen teljessé.

Szent Tamás azzal lepte meg a világot, hogy egyszerre vallotta a hit és az értelem függetlenségét, ugyanakkor állította a kölcsönös függőségüket. Innen érthető, hogy a felvilágosodás nyomán egymástól önkényesen szétválasztott hit és értelem kapcsolatának helyes újragondolására XIII. Leó pápa éppen Szent Tamás tanítását, a tomizmust ajánlotta. Szent Tamás meggyőződése a hit és értelem kapcsolatáról arra vezethető vissza, hogy mindkettő az igazság ugyanazon forrásából, az isteni Logoszból ered – mondta katekézisében Benedek pápa.

A hit és az értelem az ismeretszerzés szempontjából azonban különbözik egymástól. Az értelem a közvetlen vagy közvetett belátás erejével ragadja meg az igazságot, a hit pedig Isten Igéje tekintélye alapján fogadja el azt. Szent Tamás megalapozza az emberi tudományok és a teológiai tudományok függetlenségét és összekapcsolódását is. Az értelem minden további nélkül el tud jutni az egyetlen Isten létének megállapításáig, de csak a hit tudja befogadni az isteni kinyilatkoztatást, mert képes meríteni Isten szeretetének a titkából. Az értelem a nyelvi fogalmak segítségével járul hozzá a hit műveléséhez. Jóllehet végtelen különbség áll fenn a Teremtő és a teremtett világ között, mégis az analógia jegyében lehetséges az isteni és emberi világ kapcsolatáról szóló beszéd, hiszen éppen az emberi szavakat használó isteni kinyilatkoztatás hatalmaz fel bennünket arra, hogy beszéljünk róla. Ez a beszéd objektív és szembenáll a modern ateizmus állításával, mely szerint a vallási nyelv szubjektív, mert nem ismeri az ember a létet, csak a funkcióit.

Benedek pápa ezzel szemben leszögezi, hogy Szent Tamással és a nagy filozófiai hagyománnyal együtt meggyőződéssel valljuk: az ember nemcsak a természettudományok tárgyát ismerheti, hanem az emberi személyt, túl annak fizikai vagy biológiai adottságain. A pápa rávilágított katekézisében Szent Tamás egy másik alapvető tanítására: az isteni kegyelem nem semmisíti meg, hanem feltételezi és tökéletesíti az emberi természetet.

A kegyelem és a természet közötti kapcsolat fontos alkalmazása az erkölcsteológia világában mutatkozik meg. A hit és az értelem viszonyának megfelelően létezik a természet törvénye, mely emberi értelemmel belátható, ugyanakkor létezik az „új törvény” is, vagyis a Szentlélek kegyelmének a törvénye, mely a Krisztusban hívő embereket kötelezi el és teszi őket képessé arra, hogy elérjék a „hegyi beszéd” távlatait.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír