Benedek pápa katekézise a karácsonyi ünnepkörről

Katekézisét a karácsonyi ünnepkörnek szentelte, amely – mint mondta – december 24. estével, a vigíliával kezdődik és Urunk megkeresztelkedésének ünneplésével fejeződik be. A karácsony Jézus Betlehemben való megszületésének történelmi eseménye, míg az epifánia Isten megjelenése, működése Krisztus emberi mivoltában. Az epifánia elnevezés a görög „láthatóvá válni” igéből származik. Az Úr megjelenésének eseményeit foglalja magába: a királyok hódolatát, akik Jézusban felismerték a várt Messiást, és Jézus megkeresztelkedését a Jordán folyóban a teofániával, valamint a Kánai menyegző csodáját, amely Krisztus működésének első jele volt. A karácsony tehát Istennek az emberi lét egyszerűségében való rejtőzését, míg az epifánia ebben való megnyilvánulását mutatja.

A karácsony, Isten fiának megszületése örömet jelent, amelyről az evangéliumok is megemlékeznek. De vajon miből fakad ez az öröm? – tette fel a kérdést a pápa. Először is abból, hogy a szív örömmel telik meg, mert közel érzi magához Istent és látja a történelemben való megmutatkozását. Olyan öröm, amely Isten arcának felfedezéséből, szemléléséből fakad. A karácsony öröm, mert Isten, aki az ember igazsága, élete, eljött közénk, hogy felemeljen magához bennünket – magyarázta a Szentatya. A karácsony az a pillanat, amikor ég és föld egymáshoz közelednek: a távolinak tűnő Isten mégis közel van. A betlehemi kisdedben Isten bújt meg, aki örökkévaló, szent, élet és öröm, egyesülve velünk, akik a gyengeség, a bűn, a szenvedés és a halál vagyunk. A karácsony teológiája és spiritualitása ezt az Isten és az ember közötti „csodálatos cserének” (admirabile commercium) nevezi. Az Ige emberré lett, és cserébe Isten az emberi természetet isteni méltóságra emelte.

Szent Pál ezt írja: „De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett. Ki kellett ugyanis váltania a törvény alá rendelteket, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük” (Gal 4,4–5). A karácsony tehát annak az ünnepe, hogy Isten megmutatta: az Ő fiai vagyunk. A „csodálatos csere” pedig az Eucharisztiában jelenik meg. A szentmisén Istennek ajánljuk a kenyeret és a bort, a föld gyümölcseit, hogy elfogadja és átváltoztassa azokat, önmagát adva így nekünk. Teste és vére által mi is részt veszünk isteni életében – magyarázta a zarándokoknak a pápa.

Ezek után XVI. Benedek Jézus születésekor a sötét éjszakában a pásztoroknak megjelent angyalokról szólt. Krisztus eljövetele szétoszlatja a homályt, és a szent éjszakát égi fénnyel árasztja el, az Atya világosságát megjeleníti az emberek arcán. Az egyház Izajás próféta szavait eleveníti fel vízkereszt ünnepén: „Kelj föl, ragyogj föl, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez” (Iz 60,1–3). Arra kapunk tehát meghívást, hogy még tudatosabbá tegyük missziónkat és felelősségünket a világ iránt az evangélium világosságának hirdetésekor. Az evangélium az a világosság, amelyet nem szabad elrejteni. Az egyház Krisztustól kapja a fényt, befogadja, megvilágosodik általa és terjeszti a világban. Ennek kell megvalósulnia személyes életünkben is – hangoztatta a Szentatya.

Karácsonykor megállunk a kisded Jézust szemlélve, és szívünkbe fogadva, hogy az Ő élete szerint éljünk, szavai, gondolatai, cselekedetei a mi szavainkká, gondolatainkká és cselekedeteinkké váljanak. Karácsony ünnepe az öröm megmutatkozásának pillanata, a születés, amely elhozta életünkbe a világosságot, hogy mi is az öröm és Isten világosságának hordozóivá váljunk embertársaink számára. XVI. Benedek újévi első katekézisének végén azt kívánta a zarándokoknak, hogy a karácsony időszakát az isteni jelenlét áldja meg minden ember számára.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

(tzs)