Benedek pápa katekézise Órigenészről (1. rész)

Az alexandriai ókeresztény író, aki folytatta a múlt alkalommal tárgyalt Kelemen örökségét, meghatározó volt az egész keresztény gondolkodás számára – mondta Benedek pápa. – Tanítványai igazi „mesterként” emlékeztek rá, mivel nemcsak ragyogó teológus volt, hanem példamutatóan tett tanúságot arról, amit tanított. Egész életében szüntelenül vágyott a vérkeresztségre, és végül részben teljesült kívánsága. A 250-ben kezdődött Decius-féle keresztényüldözés során börtönbe vetették, és kegyetlenül megkínozták. Ennek következtében halt meg Tyruszban 254-ben.

Mi volt az a visszafordíthatatlan újítás, amely Órigenész nevéhez fűződik a keresztény teológia és gondolkodás terén? – tette fel a kérdést XVI. Benedek pápa. Az, hogy hatalmas munkásságában – 320 könyve és 310 homíliája maradt az utókorra – megvalósította a teológia és az egzegézis közötti tökéletes összhangot. Tanításának fő jellemzője az a szüntelen felhívás, hogy a Szentírás szószerinti értelmezésén túllépve sajátítsuk el annak lelkiségét, hogy előrehaladhassunk Isten megismerésében. Érdeklődési köre kiterjedt a szentírás-magyarázattól a dogmatikáig, magába foglalta a filozófiát, az apologetikát (hitvédelmet), az aszkézist és a misztikát, vagyis az egész keresztény életet. Hatalmas írói munkásságának központi magva a Biblia „hármas olvasata” volt.

Először is azzal a céllal olvasta a Szentírást, hogy minél jobban megbizonyosodjon a szöveg helyessége felől. A töredékesen fennmaradt Hexapla (Hatszoros szövegváltozat) című főművében hat hasábban párhuzamba állította az Ószövetség szövegeit, a héber eredetit, a héber szöveg görög betűs átírását, illetve a különféle görög fordításokat, amelyek lehetővé tették számára a fordítások összehasonlítását. Ez volt tehát az első lépés: pontosan megismerni a Biblia szövegét. Másodszor: Órigenész módszeresen olvasta a Bibliát híres Kommentárjaival együtt. Sorról sorra haladva tanulmányozta, hogy pontosan megértse, mit akartak mondani a szent írók.

Végül Órigenész, már pappá szentelése előtt is, nagyon sok idejét szentelte a bibliai tanítás hirdetésének, a prédikációnak, mindig alkalmazkodva különböző összetételű hallgatóságához. Minden alkalmat megragadott homíliáiban is, hogy felhívja a figyelmet a Szentírás értelmének különböző dimenzióira. A „szó szerinti” értelem mögött mélyebb jelentés húzódik, a második dimenzió az „erkölcsi” értelem, végül pedig a sorok „spirituális” jelentése. A Szentírás egysége azt jelenti, hogy mindig Krisztusról szól. A Szentlélek az, aki megérteti velünk a krisztológiai tartalmat és a Szentírás egységét a különbözőségekben – mondta a Szentatya, utalva arra, hogy „A názáreti Jézus” című könyvében megpróbált rámutatni a Szentírás sokrétű dimenzióira korunk összefüggésében. Isten Szavát mindenekelőtt történelmi értelmében kell tiszteletben tartani. Ez az értelem Krisztus felé vezet el bennünket, és a Szentlélek világosságában megmutatja azt az utat, amely szerint élnünk kell.

Órigenész, a Számok könyvéhez írt egyik homíliájában ezt tanította: Számunkra az Ó- és Újszövetség értelmét tekintve mindig új. A bűnösök és azok számára, akik nem tartják tiszteletben a szeretetszövetséget, az Evangéliumok is elvesztik újdonságukat, öreggé válnak.

Órigenész arra emlékeztet bennünket, hogy a Szentírás imádságos olvasásával és következetes életvitellel az egyház szüntelenül megújul és megfiatalodik. Isten Szava ugyanis soha nem öregszik meg, soha nem merül ki értelme. Isten Szava, a Szentlélek művének hatására újból és újból elvezet bennünket a teljes igazságra. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy adjon napjainkban olyan gondolkodókat, teológusokat, egzegétákat, akik felfedezik a Szentírás sokdimenziós jellegét, állandó időszerűségét, újdonságát. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy imádságos lélekkel olvashassuk a Szentírást, hogy valóban táplálkozzunk az élet igazi kenyerével, Isten Szavával – mondta végül szerda délelőtti katekézisében XVI. Benedek pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Kép: Wikipédia