Benedek pápa „kedvenc” szentjei

Szent Bernadett, a lourdes-i látnok, akinek liturgikus ünnepe éppen április 16-ra esik, valamint Labre Szent Benedek József, XVIII. században élt francia kolduló zarándok olyan vonatkozási pontok, akiket Joseph Ratzinger fiatalkorától kezdve a Gondviselés jelének tekintett életútján; csakúgy, mint azt, hogy 1927. április 16-a, amikor született, éppen nagyszombat, vagyis Isten csöndjének, látszólagos távollétének a napja volt, amely azonban már a Feltámadást készíti elő – hangzott el XVI. Benedek pápa elmélkedésében. Hangsúlyozta: életének olvasata változatlan maradt azóta is, amióta Péter utódaként szolgálja az Urat.

Szent Bernadett azért gyakorolt rá mély hatást, mert láthatta Isten Anyját és benne Isten szépségének és jóságának visszatükröződését. Mária megmutatta magát Bernadett tiszta és érintetlen szívének, és szava évszázadokon át eljut hozzánk – mondta a Szentatya. „Ez a kis szent mindig annak a jele volt számomra, hogy milyennek kellene lennünk. Az összes tudásunk és tevékenységünk mellett, amelyek ugyan szintén szükségesek, nem veszíthetjük el szívünk egyszerűségét, azt a képességet, hogy meglássuk a lényegest.”

Bernadett képes volt arra, hogy meglássa „az élő, tiszta víz forrását” amelynek helyét a Szűzanya mutatta meg neki. A víz a tiszta igazság képmása, amelyet a hit révén ismerünk meg. Ahhoz, hogy tiszták lehessünk, arra van szükségünk, hogy felébredjen bennünk a vágy a tiszta élet, a hiteles igazság, a bűn nélküli élet, a korrupció által meg nem fertőzött valóság iránt. Napjainkban, amikor rohanó világunkba robbanásszerűen tör be a tiszta víz iránti igény, ennek a jelnek még fontosabb az üzenete. Máriától, az Úr Anyjától, tiszta szívéből fakad a tiszta, nem fertőzött víz is, amely életet ad, az a víz, amely ebben az évszázadban és az elkövetkezőkben is megtisztít és meggyógyít bennünket – fejtette ki elmélkedésében XVI. Benedek.

Labre Szent Benedek Józsefre utalva a pápa emlékeztetett a „kolduló” szent zarándoklataira, amelyek a földrész minden kegyhelyére elvezették. Tehát európai szent volt, akinek az volt a jellegzetessége, hogy semmi mást nem akart tenni, mint imádkozni és tanúságot tenni arról, ami az életben fontos, vagyis Istenről. Nem követésre buzdító példakép, inkább egy ujj, amely a lényegesre mutat rá: életünkben elegendő Isten jelenléte, és aki megnyílik Istennek, az nem idegenedik el az emberektől. Testvérekre talál, mert Istenben lehullanak a korlátok. Csak Isten tudja felszámolni a határokat, mivel számára mindnyájan testvérek vagyunk. Az egyetlen Isten egyben az emberek testvériségét és kiengesztelődését is jelenti – mutatott rá a Szentatya.

Megköszönte szüleinek, hogy nagyszombaton, születése napján a keresztvíz révén lehetővé tették újjászületését is. Az élet milyen értelemben véve valóban ajándék? Helyes-e az élet átadása, felelős, vagy meggondolatlan tett-e? – vetette fel a kérdést Benedek pápa. A biológiai élet önmagában véve mindig ajándék, de egy nagy kérdés kapcsolódik hozzá. Az élet akkor válik valódi ajándékká, ha együtt jár vele egy olyan ígéret, amely erősebb bármilyen minket fenyegető szerencsétlenségnél. A születést össze kell tehát kapcsolni az újjászületéssel, azzal a bizonyossággal, hogy valóban jó élni, mert a kapott ígéret erősebb minden fenyegetésnél.

A keresztség szentségének értelme, hogy Isten nagy, új családjához tartozunk. Erősebb minden bennünket fenyegető negatív erőnél – mondta XVI. Benedek pápa, majd a következő szavakkal fejezte be születésnapi homíliáját: „Életem utolsó szakaszához érkeztem, és nem tudom, mi vár rám. Tudom azonban, hogy létezik Isten világossága, hogy feltámadt, és világossága erősebb minden homálynál, hogy Isten jósága erősebb a világ minden gonoszságánál. Ez segít abban, hogy biztonságban haladjak előre. Ez segít bennünket, hogy tovább haladjunk. Ebben az órában szívből megköszönöm mindenkinek, aki hite révén lehetővé teszi, hogy szüntelenül megérezhessem Isten „igenjét”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír