Benedek pápa látogatása a fiatalkorúak börtönében

Március 18-án, vasárnap délelőtt XVI. Benedek pápa ellátogatott a Róma külvárosában, Casal del Marmóban lévő fiatalkorúak börtönét. Az itt élő félszáz fiatalkorú nagy többsége külföldi serdülő gyermek.

A pápa szentmisét mutatott be a börtön kápolnájában, majd beszélgetett a fiatalokkal. A Szentatyát a Vatikáni Rádió beszámolója szerint érkezésekor Clemente Mastello olasz igazságügy-miniszter fogadta, s ő kalauzolta ott tartózkodása során. Ezzel a látogatással a Szentatya folytatja azt a hagyományt, amely sajátságos módon jellemezte II. János Pál pápaságát, aki Rómában és külföldi útjai során összesen 12 alkalommal mutatott be szentmisét rabok között. Éppen ezt a fiatalkorúak börtönét látogatta meg először II. János Pál is pápasága kezdetén, 1980 vízkeresztjén. Akkor még másak voltak a társadalmi körülmények, és a börtönben olaszokat tartottak fogva, míg jelenleg a többséget kínaiak, románok és latin-amerikaiak alkotják. Néhányan még alig nőttek ki a gyermekkorból. Ám a hátteret akkor is és most is ugyanazok a problémák alkotják: a szegénység, a tudatlanság és a rossz családi körülmények.

A börtönben számos kezdeményezéssel törekszenek arra, hogy a fiatalok megváltoztathassák életüket: iskolába járnak, szakmát tanulhatnak, szórakoztató és kulturális programokon vehetnek részt. A Casal del Marmó-i fiatalok börtönében egyszerű papnak öltözve hosszú éveken át lelkészként működött Agostino Casaroli bíboros, aki a Szentszék államtitkára volt azokban az években, amikor Európát még kettéválasztotta a vasfüggöny; ő volt az, aki 1980-ban meghívta ide II. János Pál pápát, amint arról mostani látogatásával Benedek pápa is megemlékezett.  

Benedek pápa az élet öröméről és életünk odaadásának értelméről beszélt a fiatal fogvatartottaknak a szentmisén javarészt megírt szöveg nélkül, szabadon elmondott homíliájában. A pápa az AsiaNews hírügynökség beszámolója szerint a tékozló fiú evangéliumi történetéből indult ki, kiemelve, hogy a két testvér mögött két, meglehetősen különböző elképzelés és terv áll az életről. A fiatalabb elégtelennek tartja a tehetős földműves életét. „Kötelékektől, szabályoktól, parancsolatoktól szabad életet akar”, amely „szabad, a maga minden szépségével”. A maga részéről az Atya tiszteletben tartja a fiút, akinek „rá kell találnia élete tervére”.

Így aztán az ifjú fogja örökségét; „Az ő szabadsága most az, hogy azt teheti, amit akar, nem tartják fogva az otthon szabályainak börtönében” – fogalmazott a Szentatya. S „az első pillanatban boldognak érzi magát, de azután apránként egyre nyugtalanítóbb üresség marad körülötte”: a „földi gyönyörökben kiélvezett szabadság rabszolgasága” még nem az élet, sőt „az élet egyre jobban eltávolodik tőle”. Ekkor az ifjú magába száll, elkezd azon gondolkodni, vajon nem igazibb-e az az élet, amit másokért élünk. Elkezdődik a reflexió, „a belső érlelődés útja, amely egy új élet-tervet alakít ki; s ez külsőleg is útra indítja”.

A tékozló fiú hazatérése fölötti ünnep megmutatja, hogy „éppen a mindennapok munkája, alázata, fegyelme teremti meg az ünnepet”, a fiú tudja, hogy „minden bizonnyal a jövőben sem lesz könnyű az élete, a kísértések vissza fognak térni”, de már tudja, hogy „Isten nélküli az élet nem működik, hiányzik belőle a lényeg”. „A parancsolatok nem akadályai a szabadságnak, hanem útjelzők, hogy eljussunk oda, ahol megtaláljuk az életet”, s az evangélium „segít megértenünk, kicsoda valójában Isten: a minden mértéket felülmúlóan irgalmas Atya” – magyarázta Benedek pápa.

Meg kell értenünk, mit jelent a szabadság, és mit jelent a szabadság látszata – hangsúlyozta a Szentatya. „A szabadság ugródeszka, amelyről elrugaszkodhatunk Isten nagysága felé, vagy alávethetjük magunkat a bűn és a gonosz szakadékba vivő lejtője felé.”

A szentmise után a Szentatya egyesével köszöntötte a fiatalokat, a jelen lévő hivatalos személyeket. A beszélgetés során visszatért arra a kérdésre, hogyan lehet boldog az ember, amikor szenved, amikor meg van fosztva szabadságától, amikor magára hagyottnak érzi magát. Az igazi öröm „annak tudata, hogy Isten szeret titeket”: „akár mindentől megfoszthatnának, a szabadságtól és az egészségtől, mégis békében és derűs örömben élhetnénk: az a titka, hogy Isten foglalja el az első helyet életünkben”. 

Magyar Kurír

Kép: Vatikáni Rádió, CPP