
A Római Főegyházmegye szeminaristáival való néhány órás találkozás oldott, családias légkörben zajlott. A Szentatyát Camillo Ruini bíboros fogadta a Lateráni Pápai Egyetem közelében álló nagyszemináriumban, ahol a pápa először a Bizalom Szűzanyja tiszteletére szentelt kápolnában imádkozott, majd hat fiatal papnövendék kérdéseire válaszolt.
„Jó, ha elismerjük gyengeségünket, mert így tudjuk, hogy szükségünk van az Úr kegyelmére. Egyikünk sem méltó arra a nagy igenre, amelyet papként kimond” – hangsúlyozta a pápa egy kérdésre válaszolva. „El kell fogadnunk törékenységünket”, ugyanakkor „tovább kell menni, mert mindig szükségünk van a megbocsátásra”. „Az is fontos, hogy ne hagyjuk magunkat elszigetelődni, s ne gondoljuk, hogy egyedül is tudunk járni” – folytatta a pápa. „Minden lehetőt meg kell tennünk, hogy legyőzzük az emberiség szenvedéseit, és megszabaduljunk a saját magunk okozta rossztól, mint például az éhezés és a járványok.” S éppoly fontos megérteni azt is, hogy „a szenvedés lényeges része emberi és anyagi érlelődésünknek”.
A Szentatya azután néhány gyakorlati tanácsot adott a fiataloknak, arra buzdítva őket, hogy minden nap tartsanak meg „egy bizonyos rendet”. „Ne hiányozzék a szentmise: a nap nem teljes az Eucharisztia nélkül. Ez ne szakmai kötelesség legyen, hanem belülről érzett kötelesség!”
„Egy másik fontos pont, hogy megadjuk magunknak a szükséges időt a zsolozsmához, és ne veszítsük el a személyes kapcsolatot Isten Igéjével. Hogyan tegyük ezt?” – tette fel a kérdést a Szentatya, majd elmondta saját „receptjét”: „Van egy elég egyszerű receptem: összekapcsolni a vasárnapi szentbeszéd előkészítését a személyes elmélkedéssel. Kezdjük el már hétfőn, és minden nap térjünk vissza a kérdésre!”
Benedek pápa megemlékezett Carlo Maria Martini bíboros 80. születésnapjáról is, s beszámolt a szeminaristáknak arról, hogy levelet kapott tőle. „Jókívánságaimat fejeztem ki neki 80. születésnapja alkalmából, hiszen egyidősek vagyunk” – fogalmazott, – „ő pedig megköszönte nekem, azt írva, hogy hálát ad az Úrnak a kitartás ajándékáért.” „A jót is csak végérvényesen lehet tenni, de ahhoz, hogy végérvényesen tegyük, szükségünk van a kegyelemre és a kitartásra” – írta Martini bíboros. „Az Úr megadta nekem ezt a kegyelmet, s remélem, nem vonja meg tőlem földi zarándokutam ezen utolsó szakaszában sem” – idézte emlékezetből a pápa a volt milánói érsek szavait. A találkozás után a Szentatya együtt vacsorázott a 121 szeminaristával.
Ez volt Benedek pápa második látogatása a római nagyszemináriumban. Tavaly arra buzdította a szeminaristákat, hogy mindenhol terjesszék „Mária bizalmának, az Isten gondoskodó és hűséges szeretetébe vetett bizalomnak az illatát”.
Az eseményről Elek László, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye kispapjának beszámolója is meghallgatható a Vatikáni Rádió honlapján.
Korazym.org/Magyar Kurír
Kép: Korazym.org/CPP