Benedek pápa televíziós üzenete Lengyelországba a „pápa napján”

Október 16. Lengyelországban a „pápa napja”, amely II. János Pál pápa megválasztásának emlékét őrzi. Az emléknap alkalmából Benedek pápa televíziós üzenetben köszöntötte elődje honfitársait. Az üzenetet, amelynek első mondatai lengyelül hangzottak el, hétfőn este főműsoridőben közvetítette a lengyel közszolgálati televízió, magyar fordítását a Vatikáni Rádió tette közzé.

Kedves Testvérek!
Ma, október 16-án, amikor Karol Wojty³ának Péter székébe történt megválasztására emlékezünk, szeretnék lélekben egyesülni veletek az imában, amellyel hálát adunk Istennek nagy elődöm pápaságáért. Szívélyesen üdvözöllek benneteket.

Veletek együtt szeretnék most gondolatban visszatérni Péter székébe való megválasztásának felejthetetlen napjához. Még hallom alázatos, bölcs és odaadással teli szavainak visszhangját, amikor válaszolt arra a kérdésre, hogy elfogadja-e a bíborosok választását: „A hitben való engedelmességgel, Uram, Krisztus előtt, bízva Krisztus és az Egyház Anyjában, tudatában a nagy nehézségeknek – elfogadom!”

Szemem előtt látom erőt és biztonságot sugárzó alakját, a Szent Péter bazilika lodzsáján, amikor első alkalommal adta Urbi et Orbi áldását, a Szűzanya oltalmába és mindazok szeretetébe ajánlva magát, akiknek lelkipásztora és vezetője lett az egész világon. Soha nem felejtem el prófétai felhívását: „Ne féljetek! Nyissátok ki a kapukat Krisztus előtt!”

Hálát adok Istennek, hogy ezekkel a képekkel szívemben több mint 20 évet tölthettem mellette, élvezve jóindulatát és barátságát, és hogy ma folytathatom művét, amint az atyai házból követ óvó tekintetével. Hálát adok Istennek életéért, amelyet a Krisztus és az emberek iránti szeretetben élt le, amellyel gazdagította az egész emberiség történelmét, a Szentlélek kegyelmének segítségével, a testvériség és a béke jegyében. Végül hálát adok Istennek a szenvedésről tett tanúságtételéért, amellyel egyesült Krisztus szenvedésével, egészen a halálig. Ez a tanúságtétele erőt ad nekünk az élethez és megszilárdítja az örökkévalóságba vetett reményünket.

Milyen kedves volt II. János Pál számára a lengyelországi helyi egyház! Milyen sokszor adott hangot ennek az érzésének! Úgy szerette, mint édesanyját, akitől hitbeli életét kapta és aki a Krisztus és a testvérek iránti szeretetben felnevelte. De szerette úgy is, mint közösséget, amely mindig egybegyűlik főpásztorai körül, amely a múltban ki volt téve különböző üldöztetéseknek, de amely mindig hűséges maradt az evangéliumi értékekhez. Mennyit imádkozott és mennyit tett azért, hogy Lengyelország visszanyerje szabadságát! És amikor ez bekövetkezett, továbbra is azon fáradozott, hogy honfitársai megtanuljanak úgy élni a szabadsággal, mint Isten gyermekei, nem pedig, mint ennek a világnak a gyermekei, s hogy megőrizzék hitüket.

Tudatában annak az örökségnek, amelyet Õ hagyott a lengyel részegyházra, idén elmentem közétek, a Szent Pál-i felszólítással: „Maradjatok meg a hitben!”

Most ismét szeretnék köszönetet mondani nektek az élő hit tanúságáért, amelyet a Léleknek azokban az intenzív napjaiban tettetek, és amely felvidította szívemet. Imádkozom Istenhez, hogy megőrizze a hitet e nemes föld jövő nemzedékei számára. Különösen megköszönöm azokat a jeleket, amelyek kifejezik a szeretetteljes egységet azzal a pápával, aki nagy honfitársatok utóda. Lelki támaszotokra bízom az egyházért és a világért végzett szolgálatomat.

Végül – ismét lengyelre fordítva a szót – XVI. Benedek pápa ezekkel a szavakkal zárta üzenetét: „Ezen a napon örömmel köszöntök minden lengyelt. II. János Pál emléke, művének és tanításának tanulmányozása vigyen benneteket közelebb Krisztushoz. Ez legyen az egység vonatkozási pontja az egyház és a nemzet jövőjére irányuló törekvésekben. Mindnyájatoknak szívből adom áldásomat, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Magyar Kurír