
XVI. Benedek pápa üzenetben köszöntötte a vallási vezetők Assisiben megrendezett találkozóját, amelynek most különös jelentőséget ad az a tény, hogy a II. János Pál pápa által összehívott első nagy találkozó 20. évfordulója alkalmából a helyszíne ismét Szent Ferenc városa. A Sant’Egidio – Szent Egyed – Közösség által szervezett kétnapos találkozón jelen vannak a világ jelentősebb vallásainak képviselői, mintegy 200 vallási vezető és a kultúra világának képviselői, 70 külföldi ország delegációi.
A találkozóra írt üzenetében a Szentatya a 20. évvel ezelőtt II. János Pál pápa által 1986. október 27-én összehívott vallások közötti imatalálkozó jelentőségét méltatta. Ez a találkozó óriási visszhangot váltott ki a közvéleményben és jelentős nyomot hagyott a mai kor történelmében. A 20 évvel ezelőtti esemény emléke nyomán számos kezdeményezés látott napvilágot, köztük a Sant’Egidio Közösség vállalkozása, amely az első találkozó óta minden évben megszervezte a különböző vallások és kultúrák képviselőinek találkozását.
Ez a sok kezdeményezés is rávilágít II. János Pál pápa intuíciójának értékére, és arra, hogy mennyire időszerű ma is imádkozni a béke szándékaira, ha az emberiség jelenlegi helyzetére és az elmúlt 20 év eseményeire gondolunk.
„Az említett időszakban a legjelentősebb esemény kétségkívül a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása volt, amellyel véget ért a világ érdekszférák szerinti kettéosztását és a félelmetes fegyverkészletek felhalmozását eredményező 'hidegháború'. Akkor a béke reménységének időszakában éltünk, sokan egy másfajta világról álmodtak, arról, hogy a népek közötti kapcsolatokban többé nem lesz jelen a háború lidércnyomása és a globalizációs folyamat a népek békés konfrontációja jegyében zajlik le, a mindenki által elfogadott nemzetközi jog szellemében, az igazság, az igazságosság és a szolidaritás jegyében. Sajnos a békének ez az álma nem valósult meg, sőt a harmadik évezred a terrorizmus jegyében kezdődött és az erőszak egyáltalán nincs múlóban. A fegyveres konfliktusok ma főként geopolitikai indítékok miatt dúlnak számos régióban, és ez megerősítheti azt az érzést, hogy a kulturális eltéréseken túl a vallási különbségek is hozzájárulnak az instabilitáshoz, és veszélyeztetik a béke perspektíváit.”
„II. János Pál pápa 20 évvel ezelőtti kezdeményezése éppen emiatt ölt ma prófétai jelleget. Amikor a vallási vezetőket meghívta, hogy közösen tegyenek tanúságot a béke mellett, minden félreértést kizáróan kinyilvánította, hogy a vallások nem lehetnek mások, mint a béke úttörői”, és „Isten létezésének elismerése a hívő emberekben nem kelthet más érzést, mint azt, hogy mindannyian egymás testvérei vagyunk. Ezért tehát a vallási különbségek nem jelenthetnek ürügyet más emberekkel szembeni háborús magatartásra” – írja Benedek pápa az assisi püspök által felolvasott levélben.
A Szentatya üzenetében ezután a vallásháborúk jelenségével foglalkozott. „Tudjuk, hogy a történelemnek ezeket a szomorú jelenségeit nem lehet egyedül vallási okokkal magyarázni, hanem azoknak a kulturális korlátoknak tulajdoníthatóak, amelyekben a vallást megélik és az időben kifejlődik. Amikor azonban a vallási érzék eljut egy magasabb fokra, akkor a hívő emberek megérzik, hogy az Istenbe, a világegyetem Teremtőjébe, mindannyiunk Atyjába vetett hit az emberek között az egyetemes testvériség kapcsolatait bontakoztatja ki.”
„A II. János Pál pápa által Assisibe összehívott vallási találkozó a hangsúlyt arra helyezte, hogy milyen nagy értéke van az imádságnak a béke építésében. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy emberileg a béke felé vezető út olykor szinte reménytelen. A béke építésének nagyon sok összetevője van: kulturális, politikai és gazdasági feltételek, ám a békét elsősorban az emberi szívekben kell felépíteni. A szívből fakadnak ugyanis azok az érzelmek, amelyek táplálják vagy ellenkezőleg, veszélyeztetik, sőt elfojtják a békés eszméket. A szív Isten közléseinek helye is, ezért tehát a másokkal való horizontális kapcsolatok mellett alapvetően fontos a vertikális dimenzió, azaz minden egyes embernek az Istennel való kapcsolata. Éppen erre akarta emlékeztetni a világot II. János Pál pápa 1986-os kezdeményezésével, amikor azt kérte, hogy az őszinte imádság járja át az emberi életek egészét.”
1986-ban a különböző vallások képviselői Assisiben személyes tanúságot tettek arról, hogy az ima erejében a béke lehetséges. „A különböző vallású imádkozók tanúságtételükkel megmutatták, hogy az imádság nem megoszt, hanem egyesít, és meghatározó elemét alkotja a béke hatékony pedagógiájának, amely a barátságra, a kölcsönös elfogadásra, a különböző kultúrájú és vallású emberek közötti párbeszédre épül. Erre a pedagógiára nagyobb szükségünk van, mint valaha, főleg, ha a fiatal nemzedékekre tekintünk. A világ konfliktusok sújtotta részein oly sok fiatalt nevelnek a gyűlölet és a bosszú érzéseire, olyan ideológiai kontextuson belül, amelyek ősi bosszúk magjait ápolják és későbbi erőszakra készítik a lelkeket. Le kell bontani ezeket a korlátokat és elő kell mozdítani a találkozást.”
A Szentatya végül az assisi imatalálkozó résztvevőinek „Assisi szelleméről” szólt, amely nem minden vallást azonos szintre helyező, relativista felfogásra épülő szinkretizmus. Ennek tisztázása fontos, mivel el kell kerülni a helytelen konfúziót.
Assisi városa egyetemesen ismert Szent Ferencről, aki példaadó megtestesítője volt az evangéliumi boldogságoknak: „Boldogok a békességesek: ők Isten fiai.” Ferenc saját korában tett tanúsága által ösztönös viszonyítási pontja lett mindazoknak, akik ma a béke eszméjét ápolják, tisztelik a természetet és építik a vallások és kultúrák párbeszédét. Ám ha nem akarjuk elárulni Assisi Szent Ferenc üzenetét, fontos emlékeznünk arra, hogy számára Krisztus radikális követése jelentette a kulcsot annak az egyetemes testvériségnek a megértéséhez, amelyre minden ember hivatott, s amelynek valamiféleképpen a lélekkel nem bíró teremtmények, 'Naptestvértől Holdnővérig' mind a részei.
A Szentatya végül Assisi Szegénykéjének köszöntését küldte a vallási vezetők béke-imatalálkozójára: „Az Úr adja meg nektek az Õ Békéjét.”
VIS/VR/Magyar Kurír