Bertone bíboros államtitkár papi hivatásáról (2)

– Ki segítette Önt a hivatásra való készülése során?
– Különösképpen a szalézi nevelők és kiemelten a szalézi novíciusmester. Négy hónappal meghosszabbítottam a noviciátust, mert túl fiatal voltam. A novíciátust rendes esetben tizenöt éves korban kezdték meg, és tizenhat évesen fejezték be az első ideiglenes fogadalom letételével. Én még nem voltam tizenöt éves, amikor 1949. augusztus 16-án beléptem a novíciátusba, így meghosszabbítottam azt a tizenhatodik születésnapomig, 1950 decemberéig. Akkor tettem le az első fogadalmamat. 

Ezt követően a szaléziak kísértek továbbra is, valamint kiváló tanáraim. El kell mondanom, hogy kezdetben tanácsot kértem egy nyolcvannégy éves paptól, aki Segítő Szűz Mária-bazilikájának főoltára mögött gyóntatott: elfogadjam-e a hivatást? Hozzá jártam rendszeresen gyónni, és ő igen értékes tanácsokat adott. Ezt mondta: „Nézd, mivel ez egy igen nagy feladat, jól fel kell rá készülnöd. Azonban jusson eszedbe, hogy én már hatvan éve pap vagyok, és még soha sem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam.” Ekkor – e tanúságtétel által is megerősítve – folytattam utamat, még ha olykor vissza is gondoltam a múltra, s a hazatérés nehézséget is jelentett. A szüleim azonban azt mondták: „Most végigcsinálod a tanulmányok teljes rendjét, mert te döntöttél így. A végén majd érettebb döntést tudsz hozni.” Végül úgy döntöttem, hogy folytatom az utat a papszentelésig, amelyre 1960. július 1-én került sor.

– Mi volt a szerepe ebben a készületben a szalézi család alapítójának, Bosco Szent Jánosnak?
– Don Bosco valóban a papság kivételes példája, és úgy érzem, hogy követői, fiai, akik tanáraim, nevelőim voltak, jól képviselték őt. Értékes tanúságtételt nyújtottak nekem, amely felgyújtotta a szívemben a vágyat, és arra indított, hogy ezt az utat kövessem. Ezután Don Bosco már mindig is jelenvaló maradt az életemben. Elkísért a papságra való készület idején, de a papszentelésem után is, mindazon megbízatások során, amelyeket szaléziként, végül a Pápai Szalézi Egyetem rektoraként Rómában betöltöttem. Ez idő alatt magam is elöljárója lettem számos olyan fiatalnak, aki a papságra készült.

Azután püspöki életemet is vezette: előbb Vercelli, majd Genova érsekeként, sőt még ma is, államtitkárként, a pápa legközvetlenebb munkatársaként. Don Bosco arra tanított, hogy legyek hűséges a pápához, adjam életemet a pápáért és az Egyházért. Minden korlátom ellenére, teljes erőmmel erre törekszem.

Magyar Kurír